Orvosok a fétisről

Ha valamit meg akarunk érteni, nem árt több szemszögből megközelítve vizsgálni a témát. Ma már több olyan oldalt is találhatunk a neten, ahol orvosok válaszolnak konkrét kérdésekre. Bár személyes találkozás nélkül nyilván nem lehet diagnózist felállítani, de az időhiányban szenvedő internet használó talán hamarabb teszi föl érdeklődő kérdését ilyen oldalakon, minthogy orvosi rendelőkben várakozzon. Nem mellesleg: itt megkérdez olyat is, amit személyesen nem mer, még orvosától sem.

Találtam olyan megnyilvánulást orvos részéről, aki az alkoholizmushoz hasonlította a fétist, mondván, hogy az érintett nem veszi észre, hogy valami gond van. Tény, hogy minden megközelítés kérdése, és más nézőpontból más kép rajzolódhat ki, mégsem érzem általánosan igaznak a hasonlatot. Ismerek súlyos alkoholistát, akinek tönkrement az élete. Felesége elhagyta, gyerekei elfordultak tőle, munkahelyét elveszítette, nem maradt semmije. Ennek ellenére nem látja be, hogy környezetének és magának is súlyos károkat okoz. Mint ahogy az alkoholistát is megkülönböztetjük attól, aki mértéket ismerve a maga helyén és idejében élvezi az alkohol hatását, úgy a fétisnél is tegyünk különbséget aközött, hogy valakinek nem ez határozza meg a hétköznapi életét és emberi kapcsolatait, vagy kizárólag fétisére gondol, és mondjuk fontosabb dolog elől is elveszi a pénzt azért, hogy fétisére tudja költeni.

Egy másik megközelítésben – másik orvos – a fétist „szexuális fűszernek” nevezi, ami szerintem rendkívül találó, szemléletes „fordítás” lehet. Óvatosan kezeli azt is, hol kezdődik a betegség, és hol végződik az „átlagostól való eltérés” – mondhatnánk, meddig lesz az étel ízletesebb a fűszerezés mértékétől, és honnantól lesz ehetetlen, hiszen ez erősen egyén- és szituációfüggő.

Volt olyan is, aki lényegre törő választ adott az aggódó kérdésre:  „Úgy éljen szexuális életet, hogy az Önnek és partnerének kielégítő legyen.”

Több esetben felmerülő kérdés a teljesítőképesség és a fétis közötti viszony mibenléte, de erről majd később írok.

Halkan jegyzem meg, nem vagyok benne teljesen biztos, hogy egy képzett szakember minden esetben tökéletesen ki tudja zárni magánvéleményét az olyan kérdés megítélésében, amelyben nem határozhatóak meg végleges és megváltoztathatatlan határok. Természetesen itt az "ártatlan, de furcsa" szokásokat firtató kérdések megválaszolására gondolok, nem pedig az olyan szélsőséges esetekre, amelyek saját, vagy környezete testi épségét veszélyeztetik. De az utóbbit sem elítélni kell, hanem gyógyítani.