Érkezett egy megjegyzés egyik korábbi írásomhoz, melyben
a hozzászóló saját történetéről ír. Ez most jó alkalom arra, hogy létrehozzak
egy olyan bejegyzést – amit már egyébként is terveztem –, ahol kifejezetten
saját történeteket elmondó hozzászólásoknak van helye. Úgy gondolom, a téma iránt
érdeklődő olvasó számára hasznos, ha nem egy nézőpontból látja a kérdést,
hiszen nincs két egyforma ember, mindenki máshogy éli meg a vele történteket. A
tornadresszt kedvelő, viselő férfiak hozzászólásain kívül magam részéről
szívesen vennék olyan történeteket is, ami a másik fél szemszögéből láttatja az
eseményeket. Nem
kizárólag a pozitív végkifejletű történeteket várom, hiszen az életben nem
minden végződik úgy, ahogy szeretnénk. Hiszek abban, bármiről – így erről is –
lehet értelmesen, kulturált formában írni, és abban is, hogy valamiről a pozitív
és negatív véleményt is el lehet mondani ítéletalkotás és mások sértegetése
nélkül.
Szóval ha úgy érzed, meg szeretnéd osztani a veled történteket, mert az mások számára is hasznos, tanúságos lehet, tedd meg!
Tisztelt Blogszerkesztő úr!
VálaszTörlésKorábban szintén névtelenül hozzászóltam az "Utáljuk együtt ami kötelező!" című cikkéhez, a publikálás folytatására bíztatva Önt. Most röviden megosztom az én történetem, de nagyon bízom benne, hogy ezzel nem a rosszindulatot váltom ki sem Önből, sem az erre az oldalra látogatókból. Ahogyan Önnek is, úgy nekem is kisiskolásként kezdődött ez a történet. Mint minden felső tagozatos srác, úgy én is egyre inkább felfigyeltem a lányokra, és ezzel együtt a tornadresszre (amely akkor már nem volt kötelező, de elvétve még lehetett látni). Felfigyeltem, milyen jól kiemeli a lányok idomait (akkortájt leginkább csak az alattunk levő osztályokban tanuló lányokon lehetett látni tornadresszt), majd magam sem tudom hogyan, de feltört bennem a kíváncsiság, milyen érzés lehet viselni. Egy nap valamit keresgéltem, mikor megláttam édesanyám egyrészes fürdőruháját. Nézegettem egy darabig, majd egy hosszúujjú póló kíséretében felpróbáltam. A fürdőruháknak és a tornadresszeknek ekkor váltam rabjává. Így visszaemlékezve egy teljesen új, addig ismeretlen, ámde rendkívül kellemes érzés kerített hatalmába. Az egészet leginkább egy rendkívül gyengéd, meghitt, simogatásszerű érzésként (főleg a férfiasságom környékén) tudnám leírni, leginkább ehhez lehet hasonló az, amikor egy számunkra kedves Valaki a szebbik nem képviselői közül gyengéden átölel, és magához szorít. Nagyon sokáig ez a fürdőruha jelentette számomra egyrészt ezt a fétis dolgot, másrészt a női nemmel való egyfajta bensőségesebb kapcsolatot. Szerencsére erről szüleim nem tudtak, és tudnak a mai napig sem, mert a fürdőruhát mindig úgy igyekeztem visszatenni a szekrénybe, ahogyan találtam. Hozzáteszem bele sem merek gondolni, mi történne, ha ez számukra kitudódna. Látták az osztálytársaim is főleg gimiben és a főiskolán is hogy nálam nincs valami rendben, hogy minden energiám a tanulásra fordítom, nincs barátnőm. Mondanom sem kell homoszexuálisnak tartottak. Volt idő amikor tényleg azt hittem meleg vagyok. Közrejátszott ebben ez a fétis is. Ez végig kísért egészen diplomázásig. A főiskola vége felé azonban felfedeztem egy fórumot teljesen véletlenül, amely ezzel a témával foglalkozott kulturáltan. Ekkor nyugodtam meg, nem vagyok egyedül! Talán ennek hatására jött a gondolat, jó volna, ha volna egy saját darabom. El is kerültem egy másik városba, további tudást szerezni. Jött egy gondolat, hogy vennem kell egy tornadresszt, vagy ha nem is, úszódresszt. A boltban az eladó hölgy nem akadékoskodott, hanem mondta, próbáljam fel nyugodtan. A dressz megvásárlásakor kérdezte, hogy ez nekem kell-e? Azt hazudtam, hogy a barátnőmnek viszem ajándékba, de felpróbáltam, jó-e, mert egyezik a méretünk. Az az öröm amit akkor átéltem! Az iskolai félévek haladtával lett egy teljes felsőtestet beborító úszódresszem, és egy pamut tornadresszem. Amire még ilyen téren "vadászom" az egy lycra tornadressz, és egy lycra leggings. Tetszenek a szoknyácskával ellátott dresszek is, nőkön nagyon szívesen látom ezeket, de magam is szívesen kipróbálnám.Ami a párkeresést illeti, sajnos nincsenek pozitív tapasztalataim. Az volna minden vágyam, ha találnék egy olyan, korban is hozzám illő lányt, aki nemcsak inteligens,jóindulatú, de elfogad engem úgy ahogy vagyok, ezzel a "hibámmal" együtt! Ekkor érezném végre azt, hogy teljesen kiegyensúlyozott, boldog lennék!De a rosszindulat a másik nemnél is jelen van jócskán! (Ezzel nem akartam megbántani senkit sem!)
Köszönöm, hogy megoszthattam történetemet.
Utóiratként
VálaszTörlésA történetem leírásának utolsó soraival NEM akartam megbántani senkit sem az erősebbik, sem a gyengébbik nem tagjai közül! Amennyiben mégis így történt, ez úton is elnézést kérek!
Fontosnak tartom, hogy mások is megosszák a gondjaikat, gondolataikat ezzel kapcsolatban, mert ez egy NÉVTELEN hangadó oldal! Biztosan nem egyedül vagyok, aki szívesen olvasná mások gondolatait a tornadressz fétissel kapcsolatban, főleg az ellenkező nem képviselői részéről. Ezért bátran bíztatom a blog Olvasóit, osszák meg Önök is a gondjaikat, gondolataikat, történeteiket!
Kedves Hozzászóló, Blogszerkesztő,
VálaszTörlésAz én történetem is nagyban hasonlít a Hozzászólóéhoz.
Néhány különbség: koromnál fogva amikor én megkedveltem az iskolában a tornadresszt, még kötelező volt a lányoknak hordani. (Sőt, én még az óvodában vállnál gombolós tornadresszben tornáztam, abban az időben fiúk, lányok ugyanazt hordták az oviban, nem volt trikó és tornanadrág). Annyira tetszett, hogy én anyukám fürdőruhája helyett egyből tornadresszel kezdtem. Először a suli szertárban szaporodó elhagyott, nem keresett tornadresszek közül túrtam magamnak megfelelő méretet. Fantasztikus érzés volt felvenni, és valóban, ahogyan írtad az akkor "bontakozó férfiasságom" környékén volt a legkellemesebb. Később rászántam magam a vásárlásra is, elég félénken mentem be a sportboltba és kértem a 176-os méretet. De nem volt gond, mindig kiterítette az eladó a pultra és kérdezte, hogy biztosan jó lesz-e? Felpróbálni a boltban sosem mertem.
Egyetem után megházasodtam, gyerekem is van, de a tornadressz imádat nem múlt el (immár negyvenes éveimben járok). Most is van vagy 80-100 db, különböző színekben.
Pár éve beszélgettem először a szenvedélyemről a feleségemmel a szexualitas.hu oldalon olvasottak után (egy hölgy írt róla, hogy férjével a szexuális életüket sikerült feldobni a tornadressz használatával). És, hogy feldobjalak, megértett, immár társaságában is felveszem a dresszt. Kicsit furcsállja, de elfogadja és nagy sajnálatomra Ő nem veszi fel. Ez a kettőnk titka - természetesen névtelenül most leírom. Szexuális életünk rendben van, de azokon a bizonyos női napokon én rendszeresen tornadresszben az Ő révén jutok el a kielégülésig. Tehát találni ilyen lányt, de valószínűleg nem ezzel a kéréssel kell kezdeni, hanem a biztos kapcsolatban előjönni az ötleteddel. Addig sajnos marad a titokban történő imádat, ahogyan nekem is. Egyébként pedig a fórumokat olvasva igenis vannak tornadressz kedvelő lányok, bár elismerem, hogy nehéz lehet éppen ilyet találni, megismerni személyesen.
Sok sikert, ne csüggedj, a példám legyen előtted. Amit leírtam, az igaz, nem kitalált történet.
Tisztelt Hozzászóló!
VálaszTörlésNéhány kérdés fölmerült bennem a hozzászólását olvasva. Ön annak idején milyen módszert talált ennek a szenvedélynek az eltitkolására, elrejtésére? Mert én jelenleg a táskám titkos zsebeibe, ágynemű tartóba, és olyan helyekre rejtem, ahol reményeim szerint nem keresné senki. Amennyiben esetleg idejekorán kiderült az Ön szenvedélye, hogyan sikerült megmagyaráznia ezt a párjának, esetleg a szüleinek? Tartott-e attól mi lesz, ha eljön a lebukás? Mert egyszer úgyis mindenképpen eljön. Készülődött-e a lebukásra, szembesítésre, ha igen hogyan? Ezen kívül még egy dolgot szeretnék megkérdezni: hogyan tudott szert tenni ennyi dresszre? Várom válaszát, véleményét, melyet előre is nagyon köszönök.
Első rész: Üzenetem hossza miatt több részletben küldöm a válaszomat.
VálaszTörlésKedves Hozzászóló,
(Bocsánat, hogy így szólítalak, de szerintem tornadressz imádók közt nem lesz gond, sőt, ha nem probléma, tegező viszonyban maradok).
Valóban gondot okozott a tornadresszek tárolása. De azok után, hogy vettem a bátorságot a tesi szertárból elhozni egy talán évek vagy hónapok óta ott lévő dresszt, majd bemenni egy üzletbe, és tornadresszt venni, már nem is volt olyan nagy. Táskában sohasem hordoztam, az csak a hazavitelig volt benne, vagy amíg más lakásba szállítottam.
Amíg otthon laktam (amint írtam, már iskolás koromban jött a szenvedély), általában ágyneműtartóban, szekrény mélyén, más ruhák mögött tároltam a tornadresszeket (ekkor még csak 1-2 db volt). Volt az ágyamnak egy olyan tárolóhelye, amit kizárólag kihúzott és 2 személyesre szétnyitott állapotában lehetett elérni, tehát egyébként nem használtuk, nos, ez volt az ideális hely. A lebukástól persze, tartottam. De az az érzésem, hogy egyszer talán anyukám is meglátta: mindig nyitott ajtónál aludtam, de egyszer éjszakára is rajtam maradt az este felvett dressz, elaludtam benne. Úgy, hogy reggel is benne ébredtem. Miközben az ajtóm be volt csukva, és én be voltam takarva. Talán anyukám takart be, ezt nem tudom, de az ajtót tutira Ő csukta be. Soha nem szólt, nem tudom, észrevette-e. Én pedig nem kérdeztem, és nem is kérdezem. Tehát a szülőknek soha nem kellett magyarázkodni.
Később, amikor Budapestre kerültem egyetemre, kollégista lettem. Ketten voltunk csak egy kollégiumi szobában, a társammal (aki alsóbb évfolyamos volt, így az órarendünk eléggé eltért) általában felváltva jártunk haza 2 hetente. Így amikor és Budapesten maradtam, szabad volt a szoba péntek déltől hétfő reggelig (mert ő mindig csak akkor tért vissza). Nos, itt aktívan kihasználtam a szabadságot :). Itt a dresszek a felső szekrény hátsó részében voltak. Természetesen soha nem nyúltunk egymás dolgaihoz, így nem volt lebukás veszély. A nyári és téli szünetekben otthon maradt a régi jól bevált ágynemű tartó és szekrény mélye. Szüleim napközben dolgoztak, én pedig egyedül otthon. Nos, itt szintén aktívan kihasználtam a szabadságot :).
A házasság idején érdekesebbé vált a dolog. Van 2 nagy kétajtós szekrényünk, és azokat külön használjuk. Így a fiús szekrény mélyén jól elfértek a dresszek, meg természetesen ismét az egyéb ruhák, fehérneműk mögött. Na persze, ez utóbbi óvatosan, mert ide már pakolt be a feleségem is tiszta ruhákat. Szerencsére soha nem volt gond.
Később kényszerűségből újra Budapestre kerültem dolgozni (most is itt vagyok), és vasárnap estétől péntek délutánig itt vagyok albérletben, hétvégén otthon. A dresszek otthon továbbra is a kétajtós szekrény mélyén voltak, de itt Budapesten már szabadon tárolhatom őket kevésbé elrejtve (mármint azért általában szekrényben vannak, bár alkalmanként 1-1 darab a szárítón van elöl). Csak ha meglátogat a család, akkor kell óvatosnak lennem, ne legyen elöl egy darab sem, de szerencsére a család nem kutakodós.
Második rész:
VálaszTörlésA bátorságot pedig, hogy elmondjam a feleségemnek, a már írt szexualitas.hu oldalon olvasottak adták. Lásd:
http://www.szexualitas.hu/page.php?p=7&cid=37
Latexben Dresszben [NŐ] (45)2009-12-29 - 09:36 és megujulo [FF] (45)2009-12-29 - 09:11 cikkekről van szó, a link első oldalán.
Kinyomtattam és odaadtam a feleségemnek, hogy milyen érdekes és mi a véleménye, mert szeretném én is kipróbálni a dresszt vele. Kicsit furcsállta, különösen azt, hogy honnan van dresszem. Elmeséltem neki, hogy vettem, de persze először csak egy pirosat, majd idővel egy kéket, egy feketét és egy fehéret vallottam be. Többet nem mertem a mai napig sem. Természetesen a készlet egy része továbbra is otthon van a kétajtós szekrény mélyén egy tornazsákban, a nagyobb rész, a zöm Budapesten.
Itt vannak a "különleges" dresszeim. Ezek sem fazonjukban a különlegesek, hanem színükben anyagukban: van sárga, narancs, rózsaszín, zöld, lila, püspöklila, több színű versenydressz verseny anyagból. Ezek féltve őrzöttek, több tornazsákban vannak.
Beszerzési forrásuk változatos volt: vettem üzletből (ezek a kommerszek: piros, kék, fekete, fényes és pamut), varrattam gyártókkal (mind Magyarországról). A készlet így jött össze évek alatt. A legnagyobb "fogás" az volt, amikor az egyik gyártó, felvásárolva egy becsődölt üzlet készletét, felhívott a korábbi kapcsolat alapján, és jelezve, hogy a 176-os mérettel nem tud mit kezdeni, felajánlja nekem a kb. 20-25 darabot egyben, ha jól emlékszem 790 Ft/db áron. Természetesen kaptam az ajánlaton. Igaz, ebben a csomagban volt kb 6 db fekete azonos fazonú Fess hosszúujjú és 5 db kék azonos fazonú Fess rövidujjú dressz, a többi vegyes színű és márkájú, de nem érdekelt, csak a 20-25 db dressz. Szóval így jött össze a nagy számú készlet.
Amit a mai napig sajnálok, és szerintem már nem is tudok szerezni, az az, hogy korábban megmagyarázhatatlan okból (talán az esküvő előtt a lebukástól félve?) kidobtam az összes régi, 1980-as évek-beli, szocialista időkből származó tornadresszemet. Mint írtam, negyvenes vagyok már, és én még húztam magamra abból a korból dresszt. Nem tudom, ismered-e? Nem tudom, milyen anyagból volt, valami műszálas, de nem nyúlt minden irányban úgy, mint a mai fényes dresszek, vastagabb is volt az anyaga, a nyak kivágás és a rövidujjú kar vége fehér szegély varrással volt lezárva. A comb kivágásnál nem volt ilyen. Milyen jó lenne ismét egy ilyet magamra húzni ...
Még egy apró megjegyzés a végére: mi fiúk a szocialista időkben az óvodában annak idején ugyanúgy vállnál gombos tornadresszben tornáztunk, mint a lányok. Akkor még nem volt ilyen kicsiknek tornanadrág, trikó.
Kedves Hozzászóló!
VálaszTörlésElőször is ne haragudj, hogy csak most írok. Igen, nyugodtan tegeződhetünk. Foglalkoztat egy kérdés, mi szerint nehéz dresszt szerezni. Kevés boltban kapni,kevés helyen gyártanak. Tudnál-e ezért ajánlani boltokat, gyártókat (Természetesen Magyarországról!), ahol biztonságosan, nyugodtan (lehetőleg postai utánvétellel) jó minőségű lycra tornadresszt, cicanadrágot vásárolni, lehetőleg jó áron? Előre is köszönöm válaszod!
Szia,
VálaszTörlésNem szeretném ezt az oldalt és ezt a cikket a kettőnk levelezési fórumává kisajátítani, így van egy javaslatom. Amennyiben számodra megfelel és a blog szerkesztője is belemegy, javaslom, hogy mindketten küldjük el az e-mail címünket erre az oldalra (nekem pl. van egy anonim címem, amelyet tornadresszes célokra használok többek közt a gyakorikerdesek.hu oldalon), amelyet a blog szerkesztője nem tenne közszemlére, hanem elküldené mindkettőnknek a másik címét. Itt tudnánk kérdéseket feltenni és megválaszolni. Természetesen ez egy bizalmi kérdés is, mert a blog szerkesztője a saját címéről tudná továbbítani az információt. Részemről garantálom, hogy nem zargatnám a jövőben azon a címen. Vagy megadnánk egy pl. munkahelyi telefonszámot, ahol a blog szerkesztője bemondaná a címeket, letiltva a hívószám elküldését, így ő is anonim maradhatna.
Várom a Te válaszodat, illetve a blog szerkesztő véleményét is.
Köszönöm.
Kedves Hozzászólók!
TörlésRészemről az e-mail cím csere közvetítése megoldható, bár amíg a témához kapcsolódva folyik a társalgás, engem nem zavar, sőt - gondolom - másokat sem. A konkrét kérdés (hol lehet tornadresszt vásárolni) megérne egyszer egy külön bejegyzést is, de az a gyanúm, elég rövid cikk lenne. :-(
Kedves Hozzászóló, Kedves Blogszerkesztő!
TörlésNe haragudjatok, de nem szeretném sem az e-mail címem, sem semmilyen egyéb dolgot magamról megadni. Írtam a történetemben mi miatt: nem szeretném, ha a szüleim, illetve közvetlen környezetem számára fény derülne erre a szokásomra! Prózai oka van ennek: nagyon nem akarom, hogy homoszexuálisnak minősítsenek! Volt már részem ebben az osztálytársaim részéről, innen tudom, hogy nagyon nem kellemes dolog!
Ez irányú megértéseteket előre is nagyon szépen köszönöm!
Szervusztok!
TörlésNe haragudjatok, de semmit nem adnék meg magamról. Prózai oka van ennek: a mai világban nem lehet/szabad megbízni senkiben, másrészt, ahogy azt a történetemben is leírtam, nagyon nem szeretném, ha erre a szokásomra a közvetlen környezetem számára fény derülne. Azonnyomban homoszexuálisként lennék elkönyvelve, amiben már volt részem, így tudom, hogy nem kellemes dolog!
Megértéseteket előre is nagyon köszönöm!
Kedves Hozzászóló(k)!
TörlésNem tudom, az előbbi két hozzászólás egy személytől származik-e. Úgy érzem, igen, bár lassan követhetetlen ez a pár komment is, mert mindenki "Névtelen"-ként szól hozzá.
A mai világban egy ingyenes e-mail fiókot két percig tart létrehozni, magam is több címet használok, mindegyiket másra. Azt azért szeretném leszögezni, én nem kértem senkitől sem e-mail címet, sem mást. Élve azzal a joggal, hogy ez az én blogom, a témát lezártam, mostantól csak az eredeti bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokat teszek közzé.
Szerintem.... senkit sem zavar. Az már annál inkább, hogy a végén már nem lesz élet itt sem.
VálaszTörlésSajnálom, hogy az eddigi hozzászólókon kívül, többen nem szeretnének itt semmilyen történetet anonim módon sem megosztani másokkal. Mert a nagy csönd alapján nagyon úgy tűnik, mindenki csak a mások írását szeretné olvasni. :-(
VálaszTörlésSziasztok!
VálaszTörlésNálam úgy kezdődött,hogy a nagymamám piros rövidujjú tornadresszt adott rám mikor ott nyaraltam nála,ez olyan szokás volt ott a faluban a kisgyerekek abban játszottak azt koszolták össze,könnyen volt mosható stb.
Az óvodában nekünk is tornadresszünk volt,de első és második osztályban sem volt gond a viselhetősége.
Emlékszem anyukám vett nekem pirosat-kéket-és feketét,hogy ne a tesómét használjam...
Soha sem volt probléma ha abban voltam otthon,vagy az udvaron,házkörüli munkák során.
5.-ben még körülfutottam az iskolát tornaórán kék tornadresszben.
Nem cikiztek egyszer sem érte az osztálytársaim,nem volt ügy..
6.-ban a suli áttért a fehér poló-atléta kék nadrág összeállításra és a lányoknak is engedték a póló használatát.
A tanárnő azt mondta:-a dresszem maradhat csak fehér pólót vegyek rá hogy egységes maradjon a "banda".
Hozzá tenném,hogy a balatoni nyaralásokkor is viselhettem a strandon,nem tudom ki mit szólt hozzá,mert nekem senki nem tett megjegyzést,anyuék meg nem tiltották,szerintük az csak egy unisex ruhadarab.
Ballagás után anyám elvitt egy sport boltba és megkérdezte:-nem próbálnál meg egy úszódresszt?-az inkább való a strandra!-és így lett meg életem első arena úszódressze.
Az életemet végigkíséri a tornadressz-úszódressz használata,mai napig viselek minden nap tornadresszt főleg itthon,de ruha alatt mindenkor,minden időben,munkahelyre,buliba,haverokhoz,szabadstrandon,fürdőben,uszodában...
Nem félek már a lebukástól túlzottan,ahogy idősödöm úgy letojom ki mit mond.
Nekem kényelmes,jól melegít,nyáron véd a naptól,hüvösen tart ha kijövök a vízből,egyszerűen szeretem!
Sziasztok! Talán emlékszik rám még valaki JumpsuitFan-ként volta. Azóta pár dolog változott. Már nem titkolózom. Pontosan az itt leírtak miatt is, persze nem reklámozom. Légyeg itt a teljes történet. Ha valaki rám is kíváncsi itt megtalál: starwish(pont)hu! A nevem nem csak itt titok, hanem az egész neten, de ez a munkáltatók és amiatt mert az ősidők óta ezt a nevet használom. :) Kérdések jöhetnek!
VálaszTörlés----
Első tapasztalatok:
Igazából a bodyk, és az ovárállok iránti szeretetemet nem tudom hova vissza vezetni. Az első emlékeim amiből három van azok ezek… Még kicsik voltunk, nagy tesómmal találtunk két “lányka” egyberészes fürdőruhát. Nem kell ragoznom fel próbáltuk, s nekem tetszett. Ez később elkerült tőlünk. Itt egy időre semmi nem volt. A következő emlékem, hogy az osztály társam hosszú ujjú tornadresszét veszem fel. Lebuktam mondanom sem kell. Azért sikerült kimásznom a pácból úgy emlékszem. Erről se többet! A harmadik, egy klipp. Azért fontos mert azóta gyűjtöm az ilyen jellegű képeket, videókat.Spice GirlsWannabe-je volt az első ami megfogott, ekkor 1996-ot írtunk. Igazából ezek a klippek akkor kielégítették a kíváncsiságom. Egy idő után viszont kevés volt. Ugyan úgy mint a többiek akik szeretik maguk is a spandexet, én is az első darabomat úgy loptam. Az iskola talált tárgyai közül. Sokáig használtam míg végül a bűntudat győzött, hogy ez nem jó. Persze ez az érzés most is megvan, hiába tudom, hogy butaság. Lényeg, hogy kidobtam, és elnyomtam magamban a dolgot.
Tina, és az overállok:
Itt kezdeném 2004-el, és Tinával a második részt. Miután megismertem, elmondtam neki, fokozatosan hogy mi az ami izgat egy nőn. Ekkor tisztult le előttem is igazán, hogy én igaz azokat az overállokat szeretem amik a testhez simulnak, és a vállakat is fedi. A másik részét is ekkor szerettem meg a bodykat. Szerencsémre, vagy mert részben én alakítottam őt, vevő volt rá. Ezért láthattátok őt oly sokszor benne. Viszont téves a feltételezés, hogy a latex az én kedvencem lenne. Azt a részt Tina hozta az életembe. Vele sok mindent átéltem. Akkor volt először rajtam is overáll, ő kérte, de nem kellet sokáig győzködni. Egyik legjobb élményem mikor ő a lakk overállban volt, s így szeretkeztünk. Sokat mesélhetnék, de tiszteletben tartom őt, így csak azt az egyet osztom meg. Ebben az időben szerettem egy Speedo egyberészest, és pár másik bodyt is magamnak. Mikor lezártam Tinát ezeket is kidobtam. Tina az overállokat magával vitte. Ezt az egyet sajnálom, hogy nem láthatom ahogy hordja. De az élet márcsak ilyen.
Saját pénzből:
A harmadik rész pusztán az elmúlt fél évet meséli el. Miután sikerült elhelyezkednem a csarnoknál, adta magát az ötlet, hogy vásároljak magamnak ezt azt. Elsőnek egy Domyos hosszú ujjú tornadressz-t vettem. Máig szeretem is. Csak számomra nagyon kivágott a nyaka. Másodiknak egy nagyobb beruházást választottam, egy balettdresszt vettem. Megérte az árát, csak sajnos, egy kicsikét kicsi. Utána több bodyval próbálkoztam mind hosszú ujjú. Eddig nem találtam jót. Vagyis, de de azt meg épp nem árulják. Decemberben végre megjött az egyik régi álmom a pizsama. Már rég akartam a Pampresszes overállos pizsit. Sokat vártam rá, de megérte, minden este használom (ha épp nincs mosásban). Most áprilisban megtettem amit sosem gondoltam. Ausztráliából rendeltem. Eddigi legdrágább tételem volt, de megérte. Nagyon-nagyon jó a Black Milk overállja. Alig várom, hogy utcára is hordani tudjam.
Ez lenne a történetem. Nem vagyok igazán rossz helyzetben, csak az emberek előítéletesek. Igen, attól félek, hogy azt hiszeik most majd, transzvesztita vagyok. Nem igaz, nem szeretem a női ruhákat magamon. (A miniszoknyát még nőkön sem igazán.) Mindig feketét veszek, és olyat ami uniszex. Védelmemre mondom, hogy body létezik férfiaknak is, sőt a tornadresszt egy férfi találta ki (Jules Léotard). Nem hiszem, hogy rossz és gonosz lennék, hogy egy hétköznapi ruhát kérek, hordjon a párom. Igen, hajlandó vagyok rá, hogy megvegyem neki. Valahol ez az amire vágyom, egy olyan pár aki szereti, s nem ítél el emiatt.
Ezen a részen szintén nagy lett a csend. Én sem tudom, hogy egyáltalán a másik nem képviselői közül valaki ellátogatott-e ide. Pedig itt anonimitásba lehet burkolózni. Ezt csak azért mondom, mert a hozzászólásokból ítélve egytől egyig az erősebbik nem képviselőitől származnak. Magam is kíváncsi lennék a hölgyek, lányok véleményére.
VálaszTörlés