Tornadressz a médiában

A Népszabadság 2009. február 28-i számában jelent meg egy cikk „Az öltöny nem tornaruha” címmel. A cikk bevezetőjében olvasható: „ A szabók 1912-es, New York-i világkongresszusán határozatot hoztak: a férfidivatnak gyorsabban kellene változnia, a klasszikus férfiideál legfőbb jellemzője még évtizedekig a finom öltönyökben megtestesülő, változatlan elegancia maradt.”  - Vagyis száz év alatt sem változott lényegében semmi. Aztán a cikkben megtalálható az a mélyre szántó gondolat is, amiből maga a cím is ered: „A magyar férfi nem érti meg, hogy az öltöny nem tornaruha. Kényelmi szempontból mindig nagyobb méretet vesz, ami aztán slamposan lóg rajta - említ példaként egy tipikus magyar öltözködési bűntettet a Griff tervezője, Kis Levente.”

Minimum szerencsétlenül fogalmazott a tervező, de minősíthetném máshogyan is. Számomra ennek a mondatnak a fordítása az, hogy egy öltönytől ne a kényelmet várjuk, ennek ellenére az öltöny nem egyszerűen egy ruha, mint az is, amit tornához viselünk, hanem valami egészen más, valami szent és sérthetetlen dolog. A tornaruhát pedig lealacsonyítja valami olyan szintre, ami magától értetődően alpári, lenézett dolog, és természetes, hogy viselőjén „slamposan lóg”, nem néz ki jól. Nos, utána lehet nézni, hogy nyugaton mennyi neves márka létezik a sportruházat terepén, közöttük olyanok is, amelyek kifejezetten torna- és gimnasztika ruházatot készítenek. Választékukban nagyszámú modell található. E márkák többségét itthon az emberek még csak hallomásból sem ismerik, kivéve talán az élsport résztvevőit. Nem vagyok benne biztos, hogy az idézett tervező ismeri-e az Alpha Factor, vagy a GK Elite termékeit. Attól, hogy Magyarországon néhány éve még egyszínű iskolai dresszt is nem kis kihívás volt találni, külföldön még más a helyzet.

Zavaros az is, hogy a cikk végén már a férfiak régi formájának visszanyeréséről van szó, holott a bevezető még azt érzékeltette, száz éve nincs változás. Lehet, én értettem félre valamit, de igenis számít, mit - milyen szövegkörnyezetben emlegetünk. Végre bekerülhetne a köztudatba (és a divatot diktálók elképzeléseibe), hogy a kényelmes öltözet nem egyenlő a színvonaltalan öltözettel, vagyis nem kellene, hogy egyenlő legyen. Egymás tisztelete pedig nem a ruházaton múlik.

A teljes cikk itt olvasható.

A tornadressz eredete

Földes Éva „A sport történetéből” című munkájában arról ír, az ókori Kréta asszonyai „testgyakorlataikhoz különleges öltözéket készítettek maguknak: lapos lábbelit, rövid szoknyát és kivágott ingvállat.”, vagyis a tornaruha, sportruha kialakulását erre az időre és helyre teszik. Ez azonban csak annyiban tűnik helytállónak, ekkor alakulhatott ki, hogy a sport más tevékenységtől elkülönülő aktivitássá alakult, amihez külön ruházatot is kezdtek használni. Ennek azonban semmi köze nem volt a mai értelemben vett tornadresszhez. Sokkal inkább a francia akrobatához, Jules Léotard-hoz.

 Ahogy ezen a blogon olvasható: „Léotard pályája 1859-ben indult, és bár nagyon fiatalon meghalt (ironikus módon betegségben, nem pedig veszélyes foglalkozása űzése közben), forradalmasította mind a cirkuszi akrobatikát, mind pedig az artisták ruházatát. Elsőként mutatott be légszaltót és ugrott át egyik trapézról a másikra. Mivel a nehéz mutatványokhoz fontos volt számára, hogy semmi se akadályozza a mozgásban, saját maga tervezte meg fellépőruháját, különösen figyelve arra is, hogy előnyös, férfias fizikuma jól érvényesüljön. A korabeli beszámolók szerint nem egy ifjú hölgy elájult az izgalomtól a testhez álló öltözék láttán.” Az utóbbi mondaton hangosan röhögtem – azt hiszem, ha engem látnának most „az ifjú hölgyek” tornadresszben, szintén elájulnának :-) Pedig ez a mondat nem is vicces, sokkal inkább figyelemre méltó. 

Aztán így folytatja: „Fenomenális sikere és korai halála minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy rövidesen számos utánzóra talált, méghozzá nem csak a mutatványai, hanem a franciául maillot, angolul pedig családneve nyomán leotard-nak nevezett öltözék terén is. Sőt, az akrobatákon és erőművészeken kívül a balett táncosok és a tornászok körében is hamar népszerűvé vált, valamennyien Léotard-étól származtatják mai ruházatukat.”

 

Különleges dresszek 1

Íme néhány „nem hétköznapi” dressz. Van, ami kialakításában, megjelenésében, van, ami mintázatában nem átlagos. Azt hiszem, ha valaki kifejezetten zászlómintás tornadresszt szeretne találni, nem lenne könnyű helyzetben. Én is véletlenül bukkantam ezekre. Említésre méltó a Blackmilk , például a Star Wars „képregényes” dressz megalkotója. Ez egy ausztrál márka. Nem igazán tornadresszekkel foglalkoznak, de például egyedi tervezésű leggings bőven van kínálatukban. Nem olcsóak, de érdemes nézelődni náluk. Az utolsó képet nem annyira különlegessége, inkább csak a hátsó rész ötletes kialakítása miatt tettem ide.

Bugyi a tornadressz alá?

Személy szerint engem nem különösebben foglalkoztat a dilemma eldöntése, kell-e tornadressz alá bugyit venni, és ahogy látom, a nők maguk sem jutnak ebben egységes álláspontra. Azért jutott eszembe a kérdés, mert véletlenül ráleltem erre a két képre, ahol hiba csúszott a számításba.

A Wikipedia angol nyelvű szócikkében viszont ez olvasható: „Sok tornadressz magas lábkivágása miatt a fehérnemű kilátszódhat. Emiatt a fehérneműt sokszor elhagyják… a tornászoknál pontlevonással jár, ha kilátszik a fehérnemű.„ Szóval – ha valakit érdekel a véleményem – mindenki döntse el maga ezt a kérdést.

 

Ami inkább érdekelne: Egy átlagos hétköznapon, a munkahelyemen vagy az utcán látott fiatal nők/lányok között nem ritka, aki olyan nadrágot visel, hogy kilátszik a bugyija széle (és nem csak tizenévesekről beszélek). Ezzel sincs semmi problémám, de akkor miért lesz egy csapásra mindenki olyan nagyon szemérmes, ha tornadressz viseléséről van szó? – ami esetenként többet takar, mint más ruhák.

Fétis a médiában 2

Itt egy újabb cikk a fétisről, véletlenül ismét Népszabadság:

Fétis – szexuális tévút, vagy buja ösvény

Azért gondoltam ezt a cikket arra méltónak, hogy itt megemlítsem, mert ritka dolog, (holott mindig így illene), olyan személyt szólaltatnak meg a témában, aki ismeri, belülről látja, érthetően tud róla gondolatokat megfogalmazni. Elismerem, az újságírók nincsenek könnyű helyzetben, ha olyan embertől szeretnének informálódni a fétisről, aki belülről ismeri, vállalja, szándékához pedig társul némi kommunikációs készség is. Senki ne sértődjön meg, de így van, nem vagyunk egyformák. A kommunikáció mikéntjén igenis nagyon sok múlik - nem mindenki alkalmas "szóvivőnek". Szóval nem könnyű ilyen embert találni, de nem is lehetetlen.

A cikkben megszólaltatott latexruha készítő önmaga a bizonyíték arra, hogy a fétis nem kizárólag férfi dolog, de aki hajlandó előítéleteit pár percre félretenni, arról is meggyőződhet, nem érdemes olyanról megdönthetetlen véleményt alkotni, amit nem ismerünk. Persze lehet, azért mondom ezt, mert a cikken túlmenően is ismerem a megszólaltatott gondolatait weboldaláról, ami szintén a fétissel kapcsolatos. De erről majd máskor, mert az is megér egy külön bejegyzést.

Miből készülnek a mai dresszek?

A tipikusan fürdőruha anyagként, vagy tornaruha anyagként emlegetett textilek összetétele jellemzően 80% Polyamid, 20% Elasthan. Az arányokban lehetnek kisebb eltérések. Minél kevesebb százalékban tartalmaz az anyag elasztánt, annál kevésbé nyúlékony.

A Polyamid olyan speciális bőrbarát műszál, amely nagy rugalmasságának, szakítószilárdságának, és gyors száradásának köszönhetően fontos összetevője a legtöbb műszálas textilnek.
Az Elasthan egy speciális műszál, amelynek nyúlékonysága az eredeti hosszúság 7-8-szorosáig terjed, és a nyújtás után tökéletesen visszanyeri eredeti alakját és méretét. Ez a hihetetlen tulajdonság a szál molekuláris szerkezetének köszönhető. Az Elasthan nem okoz allergiát ellentétben a korábban használt anyagokkal. Önmagában egyedül sehol sem alkalmazzák, hanem más szálak közé keverik. Kényelmet, sportosan tartott alakot, tartósságot biztosít és szabadságot ad a mozgásban. Nagyfokú rugalmasságot ad az anyagnak, ugyanakkor igen érzékeny a vegyszerekre, zsírokra, olajokra, klórra, emiatt körültekintően kell eljárni a mosásánál.

Az Elasthan, a Lycra, a Dorlasthan, a Spandex tulajdonképpen ugyanazt a műszálat jelentik, valójában mindegyik poliuretán elasztomer. A poliuretán egy különféle formákban létező műanyag. Kialakítása lehet kemény vagy lágy, és nagyon széles körben használják. A poliuretán megtalálható például a hűtőszekrényed szigetelésében, foteled kárpitjában, cipődben, de egyes faipari termékekben is, mint pl. MDF, OSB lapok.Ha bővebben érdekel, például itt olvashatsz ezekről:

A poliuretánról

Az elasztánról

A dresszek anyagáról

Az anyagok megjelenésükben is egyre változatosabbak. A fent említett összetételű anyagnak rögtön van matt, és fényes változata. A fényes változat ezen belül annyiféleképpen fényes, ahány gyártó van. Ezek az anyagok általában170 gramm/m² súlyúak. Vannak ettől nagyobb és kisebb súlyú változatok is, ami az anyag szövésének sűrűségéből következik, vagyis vastagságát, átláthatóságát befolyásolja.  

Vannak fémesen csillogó, ún. metál lycra anyagok. Ezek – amikkel én találkoztam – valamilyen bevonattal ellátott anyagok. Ezek fényesebbek, de a tapintásuk is más, mint a bevonat nélküli, és a bevonat hajlamos lekopni, sérülni. Olcsó kínai cucott ilyen anyaggal senki ne vegyen, mert bár a képeken jól mutat, de szinte rögtön ki is lehet dobni.

Vannak más bevonattal ellátott anyagok is, amelyek közelről úgy néznek ki, mintha nagyon apró konfettivel sűrűn beszórták volna. (Ha valaki ezt szakszerűbben le tudja írni, kérem tegye meg!) Ezeknél az anyagoknál a fényességet , színhatást, megjelenést nagyrészt ezek a ráragasztott „valamik” határozzák meg. Ezek – legalábbis egy európai vagy USA gyártó dresszein – stabilak és tartósak, persze csak a kezelési előírásokat betartva.

Megjelenésük alapján sokféle elnevezéssel találkozhatunk a modern anyagoknál, mint pl. hologramos- vagy hololycra, mystique lycra, liquid metallic, foil print, wet look, shattered glass, stb. Eléggé elterjedt a bársony lycra-nak nevezett anyag, ami megjelenésében valóban bársonyra, plüssre hasonlító, általában enyhébb fényű rugalmas anyag.

A pamutdresszek anyagában a Polyamid helyett használnak pamutot, a rugalmasságot ez esetben is az Elasthan biztosítja.

Például ezen az oldalon az anyagok széles választéka megtalálható: Glitter and Dance, de Magyarországon is lehet elasztikus anyagokat beszerezni, például itt: Taylor-tánckellék

 

 

Mi a fétis?

Talán illet volna ezzel kezdenem, de nem könnyű a kérdés megválaszolása, ha egy definíciót akarunk hallani. Arra nem is vállalkozom, én alkossak ilyet, inkább próbálom körüljárni a kérdést. Aki ismeri e tárgykörbe tartozó vonzódását, talán nincs is szüksége egy meghatározásra, de ha teljesen tájékozatlan érdeklődő tájékozódni próbál, az internethez fordul – mert máshová nem tud. Ekkor kezdődnek a bajok, mert bizony ilyeneket talál:

„Kizárólag a férfiakra jellemző nemi eltévelyedés. A pszichoszexuális érés folyamata során a gyermek szexuális fantáziájához bizonyos holmik (női fehérnemű, cipő stb.) kapcsolódnak, és a későbbiekben ezek megpillantása vált ki nemi izgalmat. A fétisiszták gyakran szárítóról, szennyesládából lopnak ruhadarabokat vágyaik kielégítéséhez.”

Már a megfogalmazás első kijelentése sem igaz, miszerint kizárólag férfiakra jellemző, és az „eltévelyedés” szóval rögtön el is döntötte, valami negatívról van szó – holott egy meghatározásnak nem a minősítés a feladata. Azt pedig végképp elutasítom, hogy a fétisiszták gyakran szárítóról lopnak ruhákat! Olvastam már olyanról, hogy iskolai öltözőből fiú elvitte az otthagyott, tulajdonosának talán már nem kellő tornadresszt, de nem a lopás volt maga a cél. Álszent sem akarok lenni, első tornadresszemet magam is loptam. Egy áruház próbafülkéjében magamra vettem, és kisétáltam. 15 éves fiúként ugyan honnan és miből vettem volna magamnak tornadresszt? Elhiheted, ha kérhettem volna szüleimtől lány tornadresszt magamnak, akkor nem lopom el. Ezzel együtt nem vettem volna el senkiét, ami utána valakinek hiányzik. Nem tartom elfogadhatónak a lopás ilyen formáját sem, de igen, megtörtént. Nem azért írtam le, mert büszke vagyok rá, hanem mert őszinteséget ígértem, és a teljes igazsághoz ez is hozzátartozik. Ugyanakkor a fétisiszták között semmivel sem nagyobb a lopásra való hajlam, mint a nem fétisiszták között, valamint nem hinném, hogy egy senkinek nem kellő tornadresszt „elvenni” nagyobb bűn, vagy gyakoribb dolog lenne, mint például a munkahelyről ezt-azt hazahordani. Ismersz olyat, aki valamit hazavitt a munkahelyéről? Legyen az bármilyen apró dolog, akár fénymásolópapír, megmaradt alapanyag, vagy bármi. Ismersz olyat, aki szárítóról lopja mások ruháit?

Egy másik oldalon ez olvasható: „A szexuális fetisizmus hivatalosan a parafília egy fajtája, nevezetesen egy tárgy vagy testrész irányába táplált vonzalom, ami az illető életében a szexuális örömszerzés meghatározó forrását jelenti. A fétissel rendelkező személy szexualitását nem a partnerrel átélt közös élmény határozza meg, hanem egy adott tárgy, szokás, testrész iránt érzett vonzalma. Maga a fetisizmus mint kifejezés azonban mást takar az orvosi-pszichológiai irodalomban és mást a köznyelvben. Abban az esetben minősül betegségnek a tárgyra való fixáció, ha az illetőnél huzamosabb időn át tart a kizárólagos vonzalom, ha a személy viselkedése kényszeres formát ölt, az állapotot szenvedésként éli meg, képtelen a normál életvitelre, esetleg egy másik személynek kára származik belőle, és egészségére is kihat szenvedélye. Ekkor már valóban parafíliának tekinthető az állapot, hisz a függő személy segítségre szorul.
Ez azonban igen ritka, az esetek túlnyomó százalékában a fetisizmus a szexuális szabadság megélésének egy különleges - egyesek szemében visszatetszést keltő - formája. A köznyelv fetisizmusként említ sok olyan szexuális szokást, amit az orvosi szaknyelv nem sorol e témakörbe, a vonzódást megélő vagy környezete mégis fétisről beszél. Ilyenkor kerül elő a csipkefűző, a neccruha, a bőrszerkó, a szájpecek vagy a lakkcsizma.”

Ezt magam részéről már jobban el tudom fogadni, de értelmezésével vigyázni kell. Fontos benne annak leszögezése, hogy az orvosi értelemben vett fétis és a köznyelvi fétis szó nem egészen ugyanazt jelenti. Az orvosi értelemben véve a fétis valóban betegség, ha huzamosabb ideig tartó, kizárólagos vonzalom áll fenn a fétis tárgya felé, ahol a hangsúly a huzamos időn és a kizárólagosságon van, vagyis nem a szexuális élete javítására használja a fétis tárgyát, hanem teljes életvitelére károsan kihat. Hogy konkrétabb legyen, ebben az értelemben nem nevezhetjük betegségnek azt sem, ha egy férfi saját magán visel tornadresszt, de mellette ez nem szünteti meg – sőt javíthatja – normál szexuális életét. Meggyőződésem, hogy egyetlen tornadresszt viselő férfi sem tornadresszével akarja leélni életét, és legtöbben pontosan ezért nem merik elmondani párjuknak, mert nem akarják őt elveszíteni!

Tehát a félreértések elkerülése végett a betegséget parafíliának nevezzük, amihez a köznyelvben használt fétisnek annyi köze van, mint egy pohár víznek az óceánhoz.

Az utóbb idézett leírásban van egy egész jó szemléletes rész, ami úgy érzem, könnyebben megfogható azok számára, akik teljesen tájékozatlanok a kérdésben: „A valóságban a szenvedély kiváltója bármilyen tárgy lehet, de a szexuális segédeszközök (dildó, vibrátor), vagyis eleve a nemi örömszerzés céljából készített tárgyak jellemzően nem válnak a fétis tárgyává. Sokak számára izgató egy selyemlepedőn tekergő nő, de aki már a selyemlepedőt az áruházban megérintve is pulzusemelkedést tapasztal, valószínűsítheti magában, hogy megtalálta fétisét.”

Vagyis mást jelent az, ha a selyemlepedőről az jut eszébe az embernek, milyen jót szexelnék rajta a párommal, és mást az, ha maga a lepedő vonzó, szexuális izgalmat okoz. Attól, hogy valakinek maga a selyemlepedő is izgalmat okoz, még nem jelenti azt, nem látná rajta szívesen a párját is. Gond akkor lehet, ha csak és kizárólag a lepedő érdekli, semmi más. Gond lehet, de ha ezt ő maga nem szenvedésként éli meg, ha nem árt vele senkinek, akkor még mindig nincs gond.

Érdekes megjegyzés az is, hogy az „eleve nemi örömszerzés céljából készült tárgyak” nem válnak fétis tárgyává. Vagyis, ha egy nő vibrátorral örömet szerez magának, és ezt rendszeresen, partner nélkül teszi (tehát a fétisizmus egyéb feltételei fennállhatnak), a vibrátor akkor sem fétis tárgya, mert az „arra való”? Mi van egy uborkával? - mert az meg nem „arra való”. Nem értem. Ki dönti el, mi-mire való?  Egy darab papír valakinek arra való, levelet írjon. Valakinek arra, repülőt hajtogasson belőle. Valakinek meg arra, tüzet gyújtson. Ezen a gondolatmeneten haladva kezdünk visszajutni oda, köznyelvi értelemben az a fétis, ami általánosan nem elfogadott.

Összességében azt mondhatom, lehet találni számtalan meghatározást a fétis fogalmára, de túl bonyolult a kérdés ahhoz, hogy rövid definícióval biztonságosan lehetne leírni, így mindegyiket kellő óvatossággal kell kezelni. Az óvatosságra azért is szükség van, mert túl sok dolgot nevezünk fétisnek - talán tudatlanságunkból, talán azért, mert nem létezik rá más szó. Túl sok olyat, aminek semmi köze egymáshoz, és az általánosítással eshetünk a legnagyobb hibába.

Fétis a médiában 1

 

Ha egy átlagember hall a fétisről, mint számára teljesen ismeretlen fogalomról valamit, netán kíváncsiságát kielégítendő megpróbál utánajárni, mi is az, kézenfekvő, hogy az internethez fordul. A szenzációhajhász, botrányéhes médiából esetlen még akkor is hall róla, ha nem érdekli a kérdés. Itt jönnek a veszélyek, annak a veszélyei, amikor valakik, nézettségüket vagy olvasottságukat növelendő (hiszen így kapnak több pénzt a reklámok után), olyan dologról írnak szakértői látszatot keltve, amiről halvány fogalmuk sincs. Az átlagolvasó meg persze beveszi – miért nem tenné – hiszen a mai társadalomban a botrányra, szenzációra van igény. Ez a hír.

Ez visz rá olyanokat, mint én, hogy arról beszéljünk, ami igazából nem tartozik a széles közvéleményre. Nem magamutogató vagyok, és nagy többsége a fétisét ismerő embereknek szintén nem az, de az sem engedhető meg, hogy az egyszerű kíváncsisággal érdeklődő ember ilyen médiában megjelenő cikkek alapján vonja le téves következtetéseit, mint például ez:

 A 7 legmegdobbentőbb szexuális fétis

Gyorsan hozzáteszem, véletlen, hogy pontosan erre a cikkre akadtam rá, találhattam volna számtalan hasonlót, hasonlóan megtévesztőt, félrevezetőt.

Igen, erősen félrevezető. Hogy jön egymáshoz az „orrfétis”-nek nevezett dolog, és a teljes joggal megbotránkoztató „holttest iránt érzett szexuális vonzalom”. A necrofilia valóban betegség, nem más. Egyébként sem hiszem, hogy ilyen emberek rohangálnának az utcán. Hogy lehet a necrofiliát, vagy az önmagában életveszélyes „játékot” jelentő hematofiliát egy szinten emlegetni olyan fétisekkel, amelyek tényleg senkinek sem ártanak. Sem művelőjének, sem környezetének. Már a cím is félrevezető: „A hét legmegdöbbentőbb szexuális fétis”. Maximum annyiban érthető, hogy a „megdöbbentő” szó – vagy valami hasonló – benne kell legyen egy „jól sikerült” címben, hiszen anélkül nem kattint rá senki, anélkül nem hír a hír.

Nem tudom, a cikk írójának mi a megdöbbentő abban, ha valaki szereti a szép orrokat? Szeretheti, de nyilván nem csak az orra miatt fogja kedvelni párját, úgy értem, nem fogja azt gondolni magában, nem számít, hogy már egy foga sincs, meg büdös is, ápolatlan is, de milyen szép orra van!

Azzal is vigyázni kell, mit „nyilvánítunk” fétisnek, és mit nem. Persze nincs egyértelmű határ, de ha van „orrfétis”, akkor lehetne nőfétis azoknak, akiket izgalomba hoz egy szép nő, meg férfifétis azoknak, akiket izgalomba hoz egy izmos férfi. Sőt, hogy ne diszkrimináljunk, legyen egyszerűen emberfétis! Hát ilyen hülyeségeket azt hiszem, bárki tudna írni, csak az a gond, ha az ilyesmit valakik komolyan veszik, tényként kezelik.

 

Harisnya férfinak?

Itt egy másik, de nagyon közel álló fétisről szóló blog:

férfi-harisnya

A blog írója próbálja értelmesen, tárgyilagosan megközelítve magyarázni a témát. Akár úgy is olvashatod, hogy a harisnya szó helyére mindenhol tornadresszt helyettesítesz be. Persze a fétiseket sem lehet általánosítani, mert nagyon sokszínű világ. Annyira sokszínű, hogy egy fétisét ismerő ember számára egy másik fétis lehet ugyanolyan furcsa, távol álló és ismeretlen, mint másoknak. Ez esetben mégis azért tűnik számomra átjárhatónak a téma, mert mindkét fétis tárgya egy anyagában sem távol álló, elasztikus, esetleg fényes női ruhadarab, aminek férfiak általi viselése nem elfogadott a közvéleményben.

Mi vonzó egy tornadresszben? - mások szerint

 

Kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is, szerintetek mi jó a tornadresszben. Addig is összegyűjtöttem a netről néhány véleményt, hogyan gondolkodnak erről mások.

„Amikor meleg van, akkor többnyire hosszú ujjú dresszt veszem fel, mert kint letusolok a kerti tusnál és mivel a hosszú ujjú dressz gyakorlatilag minden testrészemet érinti, így jól le lehet hűsölni és nagyon kellemes érzés. 17/L”  - Bizony, egy nyári forró estén nincs jobb, mint vizes tornadresszben hűsölni.

„Kipróbáltam én is a tornadresszt (persze eleinte elhagyott területen) és rájöttem, hogy ha izzadok is annyira légáteresztő a menetszélben, hogy alig izzadok le, nagy melegben kellemesen hűsít.”

„A nyári szüneteket általában vidéken, a családi nyaralóban töltöm, ott akárhányszor akármit mozgok,… akkor én is mindig csak egy dresszben vagyok. A végén beállok a kerti zuhany alá, majd abban fekszek ki a napra, míg meg nem száradok.”

„Ha nyáron elmegyek kocogni, akkor sokszor csinálom azt, hogy nem veszek alá bugyit melltartót és fölé sem veszek semmit. Ilyenkor lemegyek a tópartra futok kb. 2 km távot, majd megmártózok a tóban óvatosan és úszok is egy hosszt benne. Utána a sziklákon napozok hogy megszáradjak és kényelmesen hazasétálok.”

„Olyan mintha meztelen lenne az ember, mert semmiben nem akadályoz, mégis amit kell azt takar. Ideálisnak tartom, ami azt illeti lehetne elterjedtebb.” 

- Valóban érdekes, hogy Európa nyugati országaiban és például az USA-ban elterjedtebb a tornadressz, mint nálunk. Ezt a vásárlási lehetőségek száma is jelzi, és jó néhány videót találni a youtube-on, ahol iskolás korú lányok büszkén mutatják, milyen tornadresszeik vannak szekrényükben - vagyis nem utálják. Lehet, hogy azért, mert nem erőltettek rájuk minőségben silány, kötelező egyen dresszeket, hanem maguk találhatták meg a számukra mindenben megfelelő dresszt? Nem tudom.

„Teljesen jó a mozgásra, nem is értem hogy sok női társam miért utálja. Teljesen a testhez simul, nem lötyög rajtam, izzadás esetén nem tocsog rajtam a légáteresztő anyaga miatt. Ezek mellett téli sportolásnál kiváló aláöltözet, mert nem fázik fel az ember, ha kilóg a dereka és kényelmes is.”  - Magam csak annyit fűznék hozzá, egy tornadressz viselése nyilván sokkal egészségesebb, mint egy szabadon maradt derék és csípő. Férfi szemmel pedig egy nőn legalább annyira szexi is.

„Nem mellesleg kiemeli a női vonalakat, tehát férfiszemmel nézve is ideális ruhadarab.
Mindemellett anyaga megegyezik a fürdőruhák anyagával, tehát még ez sem lehet(ne) kifogás a lányok részéről. Mégis sokan fanyalognak miatta.”

- Hát ez az! Lányok! A fiúk nem azért néznek meg titeket, mert furcsa, vagy ciki tornadresszben lenni, hanem mert tetszetek nekik! Ha nem így volna, nem néznének!

„A tornászok által is használt tornadresszek minősége és kényelmi szintje is megfelelő lehet. A multik poliészter csodáitól sokat nem lehet várni....”
- Egy valamire használható felnőtt, vagy nagyobb gyerek méretű tornadressz ára ma körülbelül ötezer forintnál kezdődik. A kétezer forintos dresszben senkinek nem lesz sem hosszú öröme, sem jó tapasztalata, tehát nem fogja jól érezni magát.  

„Manapság a tornászok nagyon szép dresszekben mutatják be a gyakorlatokat, max gyakorlásnak húznak hagyományosat…Na mindegy, nekem a tornadresszről azok a királykék műszálas förmedvények jutnak eszembe. Nem csoda, hogy utálom. 22/L”

„Én is szertornázok és ugye azok a dresszek megint másfajták, mert tartósabb anyaguk van, drágább is valamivel és ugye zártabb, főleg ha hosszú ujjú és hosszú nyakú dresszről van szó. A sima normál iskolai dresszekből eléggé nagy a nyakkivágása, és a bugyis része is nagyobb és annak gumija meg a varrása is elég selejtes, ami könnyen szétválik…A tornadresszek közül főleg az olcsó vackok nagyon kényelmetlenek, és be is lehet fülledni. Nekem 4000 Ft-os hosszú ujjú dresszem van, az hivatalosan táncra van kitalálva, de én rendes tesin is viselni szoktam, és valóban kényelmesebb is és szellőzik is. 16/L”- Vagyis nem vagyok egyedül a véleményemmel, miszerint olcsó vackok alapján nem szabad kijelenteni, hogy a tornadressz egy kényelmetlen, viselhetetlen, elavult ruhadarab.

„Hogy régebben miért nem kellett mindenkinek azt nem tudom, de van olyan gondolatom, hogy így alakult ki. Ha fordítva alakult volna, az lenne társadalmilag elfogadott.”
- Igen. Látod, ennyin múlik az egész. Ha úgy alakult volna, hogy a fiúk "sajátítják ki" maguknak a tornadresszt, ma talán egy nő írna ide helyettem, milyen szívesen venne fel tornadresszt.

„Nagyon szép ruha és véletlenül sem pedofil, már csak azért sem, mert akkor ennyi erővel a fürdőruha is az lenne, sőt a bikinit hová sorolnád? Te betiltanád a strandon a lányoknak, tiniknek, nőknek? Pedig ugyanabból az anyagból van, csak a felsőrész más kialakítású, esetleg színes.„ - Ehhez csak annyit fűznék hozzá, ha valaki mereven elutasít valamit, sajnos úgysem lehet logikus érvekkel sem meggyőzni más vélemény elfogadásáról. Ha valaki eltér a megszokottól, rögtön olyan jelzőket aggatnak rá, ami nemhogy nem igaz, de sértő is lehet. Igen, sértő, hogy olyan témáról alkot valaki szélsőséges véleményt, amit egyáltalán nem ismer. És itt egy újabb ok, amiért nem vállalja nyilvánosan szinte senki, hogy férfiként szeret tornadresszt viselni.

„Ez a tornadressz dolog csak valami fétis mánia, ami sokunknál benne van, hogy felizgulunk erre, ha egy lányt ilyenben látunk, … ezeknek a többsége egyáltalán nem meleg vagy idióta perverz csak egy adott ruhadarabra felizgul. … Régen is tuti volt ilyen, főleg amikor még mindenhol csak ebben láttunk lányokat tesizni, csak akkor nem volt ilyen fejlett a technika, hogy interneten névtelenül a fiúk kijelentsék, hogy vonzódnak a dresszekhez. Ez egy egyszerű fétis ami mindannyiunkban megvan, csak mindenkiben máshogy van ez a dolog.”

 - Hát igen, a technika. Az internet előtti időkben én sem tudtam, mi ez az egész. Meg is lepődtem rajta rendesen, amikor kiderült, nem vagyok egyedül. Internet nélkül máig sem tudnék róla, és talán egyszer az internet miatt következik be az is, hogy kevesebb megvetéssel találkozik a magamfajta, aki egyszerűen csak saját örömét keresi, határozottan nem mások kárára vagy hátrányára!

Szóval várom véleményeiteket: szerinted miért jó (vagy rossz) a tornadressz? Természetesen elfogadok ellenvéleményt is mindenkitől, aki kulturáltan meg tudja fogalmazni mondandóját.

Mi vonzó egy tornadresszben? - ha én viselem

 

Hát akkor lássuk, miért is vonzó nekem egy tornadresszt viselni. Mindenesetre mély elemzést ne várjon senki, nem vagyok sem pszichológus, sem szexológus, sem hasonlók, csak a saját gondolataimról tudok beszélni. Ahogyan már említettem, elsőre a kíváncsiság vitt rá egy dressz felpróbálására. Mondhatnám, a véletlen indított el ezen az úton. Talán az tett kíváncsivá, hogy a tornadressz annyira különbözik a férfiruháktól. Színes, testre simuló, rugalmas. Először azt is nehezen tudtam elképzelni, hogyan lehet egyáltalán fölvenni, hiszen ha nem lenne rugalmas anyagból, kialakítása miatt talán bele sem lehetne bújni, meg lehúzni sem lehetne magunkról. Szóval valami szokatlan, valami új érzést adott, ami jó volt. A mai modernebb dresszek anyaga még tökéletesebben követi a testet, olyan, mintha egyszerre mindenhol ölelne, simogatna. Van rajtam valami, ami kényelmesen rám feszül, tehát érzem minden négyzetcentiméterét, közben meg mégis olyan, mintha nem lenne rajtam semmi. Semmilyen mozgásban nem szab gátat, nem akadályoz. Nem csúszik fel, nem csúszik le, nem gyűrődik…  Nem tudom máshogyan megfogalmazni, miért vonzó egy tornadresszt magamra húzni, azt pedig még inkább nem tudom, miért tetszik sokkal jobban a csillogó, fényes anyag, mint a matt. Egyébként nem szoktam magamat tornadresszben nézegetni, vagy fényképezni, csak fölveszem ruha alá, vagy ha megtehetem, mert éppen egyedül vagyok otthon, akkor nem veszek rá semmit.

Az jutott most eszembe, érdekes, hogy egy nő, ha mondjuk egy irodai munkahelyre, egy üzleti rendezvényre, vagy hasonló, viszonylag konzervatív öltözködést igénylő alkalomra öltözik föl, akkor is vannak választási lehetőségei. Fölvehet szoknyát, fölvehet nadrágot, ruhája lehet nagyon zárt, vagy viszonylag nyitottabb, bármilyen szín szolidabb árnyalatában megjelenhet, senkinek nem fog feltűnést okozni. Míg egy férfi miből választhat ilyen alkalmakra? Nagyjából semmiből. Fölvehet valami sötét nadrágot és zakót fehér inggel, nyakkendővel. Semmi bajom a nyakkendővel, ha tényleg azt kívánja az alkalom, fölveszem, de 8-10 órát zakóban, nyakkendőben töltve szinte mindig megfájdul a hátam. Elismerem, elegáns viselet, de semmi kényelem nincs benne. Azt is hozzátenném, viseljen nyakkendőt nyári 40 fokban az, aki kitalálta! És akkor még arról is beszélhetnénk, illik-e levenni a zakót, és illik-e rövid ujjú inget viselni. Szóval miért alakult ez így?

Visszatérve a tornadresszre, valahol olvastam – egy lány írta –, szerinte „ott lenn” nagyon kényelmetlen lehet egy tornadressz a fiúknak, mert az a lányokra van kialakítva. Persze kényelmetlen, ha nem jó a méret, ha nem jó az anyaga (mert nem eléggé elasztikus), de megfelelő méretben pontosan az ellenkező hatást váltja ki! Egyébként mi különbség van kialakításban egy férfi fecske alsó és a női tornadressz alsó része között?

 

Enyémhez hasonló külföldi blogon találtam a címben feltett kérdésemhez kapcsolható választ, ami lefordítva valahogy így hangzik:

"Nem szerettem soha a fétis kifejezést, mert erről a szóról perverz, degenerált emberekre asszociálunk. Most már tudom, hogy ez a dolog általában ártalmatlan. Nos, az én fétisem a tornadressz, amit imádok. Szeretem látni nőkön, de leginkább magam szeretem viselni. Most közel 70 tornadresszem van. Igen, valóban annyi. Megszállottja vagyok, nem gondolod? A szekrény tele van velük, különböző stílusokban és színekben, de mindegyik más és más. Van néhány egyrészes női fürdőruhám is. Tudom, léteznek férfiaknak készült tornadresszek, de azok egyszerűen nem ugyanazok, én csak női tornadresszt hordok. Hiszed vagy nem, abban érzem magam legjobban."

Mi vonzó egy tornadresszben? - általában

Tudom, az emberek többsége számára semmi. Azt is tudom, a nők nagy többsége iskolai élmények miatt kifejezetten utálja. Ez is érthető: ami kötelező, azt senki nem szereti. Ne felejtsük azt sem,  a régi tornadresszek közel sem voltak sem olyan szépek, sem olyan kényelmesek, mint amiket ma kapni lehet. Persze ma sem mind az. Lehet kapni tornadresszt 2000 Forintért is, de az alapján senki ne alkosson véleményt a ruhadarab általános kényelmi, megjelenési értékéről. Ez is olyan, mint bármi más: olcsó húsnak híg a leve, legyen az akár ruhanemű, élelmiszer, műszaki cikk, vagy akár egész konkrétan tornadressz. Persze kivételek mindig akadnak.  Ugye azt mindenki belátja, az alábbi 1920 Forint és 130 Euro árú két dressz között nagyságrendi különbség van (nem csak árában):

 

A férfiak első „találkozása” a tornadresszel szintén iskolás korban történt. A saját korosztályába tartozó lányokon látott tornadressz maradandó élmény a fiúnak, még akkor is, ha az esetleg nem is tudatosul benne. Nincs semmi, amiben hasonlítana egy lány tornadressze egy fiú tornafelszereléséhez. Valami idegen, ismeretlen, ami egyértelműen a lányokhoz kapcsolódik, valami izgalmas. Szerintem természetes, hogy a kizárólag másik nemhez kapcsolható dolgok szexuális jelentéssel is tárulnak, ugyanakkor léteznek olyan, szinte már művészien megtervezett tornadresszek, amelyek önmagukban kész alkotások. Hát még egy formás női testen!

Bennem 15 évesen merült fel először a gondolat, milyen érzés lehet egy női tornadresszt viselni. Fogalmam sincs, miért. Talán csak a kíváncsiság az ismeretlen, az elérhetetlen iránt. Igen, elérhetetlen, hiszen a tornadressz nem fiúknak való – mondja a közvélekedés. Én pedig akkor kérdezem: ki döntette ezt el, hogy kinek való és kinek nem? Ha már itt tartunk, született közel kétszáz évvel ezelőtt egy Jules Leotard nevű francia férfi, aki híres akrobata lett. Ezt írják róla: „Öltözködésével is divatot teremtett. Feszes, testre simuló, mozgást megkönnyítő előadóruháját hamarosan többen is viselni kezdték cirkuszi porondokon és tánctermekben. A modern kori tornadressz meghonosítója volt. Ezeket a ruhadarabokat leotard-nak nevezik az angol nyelvben az 1880-as évek közepétől.” Szóval ki döntötte el, hogy a tornadressz csak nőknek való?

De visszatérve 15 évesen felmerült gondolatomhoz, életem első tornadresszét egy áruház próbafülkéjében húztam magamra. Hogy milyen érzés volt? Ismeretlen és új – talán ez a legjobb megfogalmazás. Az a darab még ma is megvan, persze a mai modern tornadresszekkel össze sem lehet hasonlítani semmiben.

Tudatosan csak ezt követően vettem észre, milyen izgatóak tudnak lenni a lány osztálytársaim tornadresszben. Főleg az újabb típusú, fényes anyagú dresszek tetszettek rajtuk, azok igazán rásimultak bőrükre. Egyiküknek hosszú ujjú fekete dressze volt. Alul biciklis nadrágot vett rá, felül fehér pólót, de így is nagyon hatott rám.

Vagyis a címben feltett kérdést több alkérdésre lehetne bontani. Magam csak így tudok rá válaszolni: Ha egy hozzám hasonló korú nőn látok tornadresszt, akkor maga a nő vonzó benne, de nagyon. Talán jobban, mint meztelenül. Nekem ez olyan, mint másnak egy szép fehérneműbe öltözött nő. Ha egy férfin látok tornadresszt, az nem tetszik, abban semmi vonzót nem találok (legfeljebb értem őt, mert én is fölveszem). A legbonyolultabb kérdés az, mi vonzó egy tornadresszben, ha magamra fölvehetem. Legközelebb ezzel folytatom.

Miért írok erről?

Korábbi bejegyzésemben is rá lehet lelni okokra, célokra, amiért írok fétisemről, de ezt a kérdést magamnak is föl kell tennem: miért írok erről?  A legőszintébb válasz azt hiszem az lenne, ha azt mondanám, nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Persze minden válasz újabb kérdést szülne, például ebből következhetne, miért nem mondom el senkinek? De ezt még bonyolultabb lenne megválaszolni. Persze röviden is lehet: nem merem. Még a legszűkebb környezetben is félek attól, mi lenne a reakció. Félek tőle, hogy félnének attól, ami számukra ismeretlen. A tágabb környezetre meg nyilván nem is tartozik, mint ahogy más, teljesen elfogadott szokásairól sem beszél csak úgy ok nélkül az ember.

De visszatérve az eredeti kérdéshez, azért is írok erről, hogy aki minimális nyitottságok és érdeklődést mutat, az olvashasson róla, mert alig van szó erről a témáról, ahol pedig igen, onnan sok embert a szélsőségek tartanak távol. Olvashasson róla – itt a hangsúly a feltételes módon van. Ugyanis semmi nem kötelező! Nem kell senkinek úgy gondolnia, ha érdeklődve olvassa soraimat, már ő is kötelezően a fétis világába tartozik, és megfertőződött valami „betegséggel”. Szó sincs erről. Azért mondom ezt, mert biztos vagyok benne, sokan így gondolják. Aki nem bízik legalább abban, hogy olyan témáról is olvashat értelmes gondolatokat, ami tőle egyébként nagyon távol áll, az kérem ne is olvasson tovább, mert senki nem kényszerít rá. Csak akkor térj vissza ide, ha önszántadból teszed, és nem azért olvasol, hogy ma is találj valamit vagy valakit, akit utálhatsz, netán olyan stílusú véleményt fogalmazhass meg valamiről, amiben itt vezetheted le máshol felgyűlt indulataidat.

 

Aztán még egy ok maradt, ami megfogalmazódott bennem blogom megszületésére. Az ember egy olyan lény, aki szívesen osztja meg gondolatait olyanokkal, akik hozzá hasonló érdeklődéssel rendelkeznek, és szívesen hallja más érdeklődők gondolatait is a témáról. Erre én nem találtam igazán megfelelő fórumot. Bízom benne, mások is vannak, akik így gondolják. Ha blogom csak egyetlen embert megtalál, aki most jön rá, nincs egyedül, vagy ha ezt már tudta, de ennek hatására mondja ki először magában, amit eddig maga sem értett, akkor már megérte.

Szeretnék közömbösséget kiváltani. Sokan akarnak a mai világban sok mindent elfogadtatni velünk, olyan dolgok jutnak el hozzánk a technikának köszönhetően, amiről eddig soha nem hallottunk. Én nem kérek elfogadást, a közömbösség bőven megfelel.

Amit máshol keress ...

Nem láthatsz itt férfiakról készült tornadresszes képeket. Pontosabban erotikus vagy szexuális benyomást keltőeket nem. Mint már említettem, nem vonzódom a férfiakhoz, és a fétis = homoszexualitás sztereotípiát pontosan lebontani akarom, nem erősíteni. Nyilván ehhez én kevés vagyok, de ha ebből kiindulva soha nem teszünk semmit, ne is várjuk, hogy bármi változzon. A magamutogatók vagy másként gondolkodók meg úgyis találnak éppen elég felületet, ahol megjelenhetnek – akár képpel együtt is. Félreértés ne essék, sem ítélkezni, sem minősíteni nem akarok senkit, de azt mérlegelje magában mindenki, mielőtt valamit tesz, mi szolgálhatja a fétisek picivel jobb megértését és tolerálását - és mi nem. Nem sokkolni kell, hanem elmagyarázni.

Nem láthatsz itt pornó jellegű képeket és meztelenséget sem, mert az is egy más kategória. Aki ilyet keres, találhat bőven máshol.

Azt sem ígérhetem, hogy gyakran fogok írni. Akkor írok, ha van kedvem, időm, és van miről. Bár a tornadressz fétis egy olyan része életemnek, amit soha nem tudok – nem is akarok – kizárni belőle, de nem ekörül forog életem. Én is élem saját hétköznapi életemet a saját örömeivel és küzdelmeivel, mint bárki más.

Ki vagyok én?

 

Nem fogok írni magamról konkrét dolgokat, amiből felismerhető lennék. Először is, ez nem rólam szól. Igen, részese vagyok én is, és fogok is írni olyan történeteket, amelyeknek részese voltam, és úgy gondolom, a fétis megértését szolgálhatja. Viszont sem őrült, sem forradalmár nem vagyok. Nem hiszem, hogy célom elérését bármiben is segítené, ha konkrétan és felismerhetően kiadnám magamat. A mi társadalmunk nagyon könnyen alkot elítélő véleményt bárkiről, ok nélkül is. Bízom benne, blogomat elolvasva el fogod hinni, egy tornadresszeket kedvelő férfi is lehet ugyanolyan jó barát, férj, apa, munkatárs, mint bárki más, és az adott társadalmi szerepben elért érdemét nem ez határozza meg.

Másodszor, nem magamutogatás a célom. Az, hogy kedvelem a tornadresszt, az én magánügyem. Ahogy arról sem kezd el „csak úgy” beszélni az ember, milyen fazonú fehérneműt hord, úgy erről sem. Nem azért nem beszél róla, mert rossz, vagy tiltott dolgot tesz, hanem azért, mert a magánszférájába nem enged be akárkit az ember. Minden emberi kapcsolatnak vannak íratlan szabályai. Van, ami belefér egy adott kapcsolatba, és ott a helye, van ami nem. Gondolj bele, például egy régi munkatársad, akivel jól ismeritek egymást, egyik reggel köszönés után közölné veled, ő legjobban – nemének megfelelően – szürke bokszert / piros tangát szeret viselni, és innentől kezdve ezt bárki előtt nyíltan elmondja, közzéteszi facebook oldalán. Ugye azt gondolnád róla, megőrült, beszedett valamit, stb., de minimum nem értenéd, miért mondja ezt neked, hiszen a kettőtök közötti kapcsolat kereteibe ez nem fér bele. Rögtön elkezdenél teóriákat felállítani, választ keresnél arra, miért mondta el neked, mi lehet vele a célja. A kitalált okok miatt végül lehet, egy világ omlana össze benned, hogy teljesen más embert ismertél meg évek, évtizedek alatt. Pedig ő eddig is a szürke bokszert / piros tangát szerette. Ő nem változott, csak a te véleményed.

Miről is van szó?

Kedves Olvasó!

Olyan oldalt szeretnék létrehozni, ami a tornadresszről - nem csak mint fétisről - szól, és szívesen, érdeklődéssel olvassák olyan emberek is, akik a fétis szó hallatán futva menekülnének. Persze mondhatod, lehet már rengeteg fórumot, blogot, szexoldalt, stb. találni a neten, ami ezzel kapcsolatos. Ez igaz, de én pl. a szűk témával kapcsolatos magyar nyelvű oldalt alig találtam, amit tényleg szívesen látogatnék. Magam részéről utálom, amikor a neten keresve pornó oldalakba botlom, pedig nem azt kerestem!

Olvastam valahol, hogy egy lány felnőtt méretű tornadresszt szerettet volna magának beszerezni. Mivel nem túl széles a magyarországi választék egyik áruházban sem, főleg nem nagyobb méretekben, ezért kézenfekvő, hogy a neten kezdett keresgélni, ahol elsőre – ahogy ő fogalmazott – „egy faszos fiúcskáról” talált képet tornadresszben. Megértem, mit gondolhatott akkor. Ezzel nem akarom ismeretlenül sem megsérteni azt a fiút, aki fétisét nyíltan vállalva képet töltött fel magáról, de ez egyrészről túlságosan sokkoló annak, aki talán még a tornadressz fétis létezéséről sem hallott, és egyszerűen az eredeti rendeltetésének megfelelően keres magának tornadresszt, másrészről engem sem tölt el semmilyen jó érzéssel egy tornadresszes férfiről készült kép látványa. Mondom ezt annak ellenére, hogy magam is szívesen viselek tornadresszt férfi létemre, de ez nem jelenti azt, hogy homoszexuális lennék, mert csöppet sem vonzódom férfiakhoz. Ezzel máris egy másik tévképzetet próbálok ledönteni, mégpedig azt, hogy csak homoszexuális férfiak vesznek magukra női tornadresszt. Ez nem igaz! Ennek legfeljebb annyi köze lehet az igazsághoz, hogy a homoszexuális emberek – ha már nyíltan vállalják másságukat – akkor már természetes, hogy vállalják más, azzal nem törvényszerűen kapcsolódó egyéb szokásaikat is. A heteroszexuális férfi meg azért nem vállalja, hogy szeret tornadresszt viselni, mert rögtön homoszexuálisnak minősítik! Pedig a kettőnek semmi köze egymáshoz.

Ugye senki nem botránkozik meg azon, hogy egyes népek férfijai szoknyát viselnek, ahogy azon sem, ha egy nő nadrágot. Azt mondod, az teljesen más dolog? Most az. De dédanyámról ugyanazt gondolták volna száz éve, ha nadrágot vesz fel, mint rólam most, ha tornadresszt veszek fel! Vagyis amit sokat csinálnak, az normális, amit nagyon-nagyon kevesen az nem? Biztos, hogy nagyon kevés férfi kedveli a tornadresszt? Tényleg nagyon kevesen vannak, akik nyíltan vállalják, szoktak tornadresszt viselni, de ők is többen, mint amennyiről a téma iránt egyébként nem érdeklődő közvélemény tud. Na de ne a túlsó végén kezdjük. Ha minden férfi őszintén válaszol magának azokra a kérdésekre, hogy megfordult-e már gondolatában egyetlenegyszer az életben, milyen lehet tornadresszben lenni, vagy ha még ez nem is jutott eszébe, de legalább szívesen megnéz egy jobb tornadresszbe öltözött jó alakú nőt, akkor már nem is olyan kevesen vagyunk. Csak erről senki nem beszél, mert mindenki azt hiszi, egyedül van ezzel az érzéssel, vonzódással.

Szóval a megértés erősen kétoldalú kérdés. Nem lehet elvárni senkitől, hogy értse meg a másikat, főleg erőltetni nem lehet. Nem szeretném, hogy ezt az oldalt bárki egy olyan dolognak érezze, ami rá akar erőltetni bármit. A célom az, hogy olyan emberek is szívesen látogassanak ide, akik a tornadresszre nem fétisként tekintenek, vagy olyanok is, akik egyszerűen szeretnének csodaszép tornadresszes lányokat(!) látni, meg olyanok is, akik kulturáltan(!)  tudnak és szeretnének hozzáfűzni bármit a leírtakhoz, legyen az akár saját történet, gondolat, tapasztalat, kérdés vagy vélemény.