Mi vonzó egy tornadresszben? - általában

Tudom, az emberek többsége számára semmi. Azt is tudom, a nők nagy többsége iskolai élmények miatt kifejezetten utálja. Ez is érthető: ami kötelező, azt senki nem szereti. Ne felejtsük azt sem,  a régi tornadresszek közel sem voltak sem olyan szépek, sem olyan kényelmesek, mint amiket ma kapni lehet. Persze ma sem mind az. Lehet kapni tornadresszt 2000 Forintért is, de az alapján senki ne alkosson véleményt a ruhadarab általános kényelmi, megjelenési értékéről. Ez is olyan, mint bármi más: olcsó húsnak híg a leve, legyen az akár ruhanemű, élelmiszer, műszaki cikk, vagy akár egész konkrétan tornadressz. Persze kivételek mindig akadnak.  Ugye azt mindenki belátja, az alábbi 1920 Forint és 130 Euro árú két dressz között nagyságrendi különbség van (nem csak árában):

 

A férfiak első „találkozása” a tornadresszel szintén iskolás korban történt. A saját korosztályába tartozó lányokon látott tornadressz maradandó élmény a fiúnak, még akkor is, ha az esetleg nem is tudatosul benne. Nincs semmi, amiben hasonlítana egy lány tornadressze egy fiú tornafelszereléséhez. Valami idegen, ismeretlen, ami egyértelműen a lányokhoz kapcsolódik, valami izgalmas. Szerintem természetes, hogy a kizárólag másik nemhez kapcsolható dolgok szexuális jelentéssel is tárulnak, ugyanakkor léteznek olyan, szinte már művészien megtervezett tornadresszek, amelyek önmagukban kész alkotások. Hát még egy formás női testen!

Bennem 15 évesen merült fel először a gondolat, milyen érzés lehet egy női tornadresszt viselni. Fogalmam sincs, miért. Talán csak a kíváncsiság az ismeretlen, az elérhetetlen iránt. Igen, elérhetetlen, hiszen a tornadressz nem fiúknak való – mondja a közvélekedés. Én pedig akkor kérdezem: ki döntette ezt el, hogy kinek való és kinek nem? Ha már itt tartunk, született közel kétszáz évvel ezelőtt egy Jules Leotard nevű francia férfi, aki híres akrobata lett. Ezt írják róla: „Öltözködésével is divatot teremtett. Feszes, testre simuló, mozgást megkönnyítő előadóruháját hamarosan többen is viselni kezdték cirkuszi porondokon és tánctermekben. A modern kori tornadressz meghonosítója volt. Ezeket a ruhadarabokat leotard-nak nevezik az angol nyelvben az 1880-as évek közepétől.” Szóval ki döntötte el, hogy a tornadressz csak nőknek való?

De visszatérve 15 évesen felmerült gondolatomhoz, életem első tornadresszét egy áruház próbafülkéjében húztam magamra. Hogy milyen érzés volt? Ismeretlen és új – talán ez a legjobb megfogalmazás. Az a darab még ma is megvan, persze a mai modern tornadresszekkel össze sem lehet hasonlítani semmiben.

Tudatosan csak ezt követően vettem észre, milyen izgatóak tudnak lenni a lány osztálytársaim tornadresszben. Főleg az újabb típusú, fényes anyagú dresszek tetszettek rajtuk, azok igazán rásimultak bőrükre. Egyiküknek hosszú ujjú fekete dressze volt. Alul biciklis nadrágot vett rá, felül fehér pólót, de így is nagyon hatott rám.

Vagyis a címben feltett kérdést több alkérdésre lehetne bontani. Magam csak így tudok rá válaszolni: Ha egy hozzám hasonló korú nőn látok tornadresszt, akkor maga a nő vonzó benne, de nagyon. Talán jobban, mint meztelenül. Nekem ez olyan, mint másnak egy szép fehérneműbe öltözött nő. Ha egy férfin látok tornadresszt, az nem tetszik, abban semmi vonzót nem találok (legfeljebb értem őt, mert én is fölveszem). A legbonyolultabb kérdés az, mi vonzó egy tornadresszben, ha magamra fölvehetem. Legközelebb ezzel folytatom.