Tornadressz a médiában

A Népszabadság 2009. február 28-i számában jelent meg egy cikk „Az öltöny nem tornaruha” címmel. A cikk bevezetőjében olvasható: „ A szabók 1912-es, New York-i világkongresszusán határozatot hoztak: a férfidivatnak gyorsabban kellene változnia, a klasszikus férfiideál legfőbb jellemzője még évtizedekig a finom öltönyökben megtestesülő, változatlan elegancia maradt.”  - Vagyis száz év alatt sem változott lényegében semmi. Aztán a cikkben megtalálható az a mélyre szántó gondolat is, amiből maga a cím is ered: „A magyar férfi nem érti meg, hogy az öltöny nem tornaruha. Kényelmi szempontból mindig nagyobb méretet vesz, ami aztán slamposan lóg rajta - említ példaként egy tipikus magyar öltözködési bűntettet a Griff tervezője, Kis Levente.”

Minimum szerencsétlenül fogalmazott a tervező, de minősíthetném máshogyan is. Számomra ennek a mondatnak a fordítása az, hogy egy öltönytől ne a kényelmet várjuk, ennek ellenére az öltöny nem egyszerűen egy ruha, mint az is, amit tornához viselünk, hanem valami egészen más, valami szent és sérthetetlen dolog. A tornaruhát pedig lealacsonyítja valami olyan szintre, ami magától értetődően alpári, lenézett dolog, és természetes, hogy viselőjén „slamposan lóg”, nem néz ki jól. Nos, utána lehet nézni, hogy nyugaton mennyi neves márka létezik a sportruházat terepén, közöttük olyanok is, amelyek kifejezetten torna- és gimnasztika ruházatot készítenek. Választékukban nagyszámú modell található. E márkák többségét itthon az emberek még csak hallomásból sem ismerik, kivéve talán az élsport résztvevőit. Nem vagyok benne biztos, hogy az idézett tervező ismeri-e az Alpha Factor, vagy a GK Elite termékeit. Attól, hogy Magyarországon néhány éve még egyszínű iskolai dresszt is nem kis kihívás volt találni, külföldön még más a helyzet.

Zavaros az is, hogy a cikk végén már a férfiak régi formájának visszanyeréséről van szó, holott a bevezető még azt érzékeltette, száz éve nincs változás. Lehet, én értettem félre valamit, de igenis számít, mit - milyen szövegkörnyezetben emlegetünk. Végre bekerülhetne a köztudatba (és a divatot diktálók elképzeléseibe), hogy a kényelmes öltözet nem egyenlő a színvonaltalan öltözettel, vagyis nem kellene, hogy egyenlő legyen. Egymás tisztelete pedig nem a ruházaton múlik.

A teljes cikk itt olvasható.