Vizsgázni csak bő nadrágban lehet

„Az amerikai mormon egyház fenntartásában lévő Brigham Young Egyetem vizsgaközpontjába néhány nappal ezelőtt azért nem engedtek be egy női hallgatót, mivel az intézmény egyik alkalmazottja szerint túlságosan szűk nadrágot viselt. A fiatal nő először azt hitte, hogy csak egy rossz vicc áldozata, mivel előzőleg senki nem tájékoztatta arról, hogy szűk szárú nadrágban nem vehet részt a vizsgán. Az alkalmazott azonban komolyan gondolta a tiltást, és hiába próbálták többen is meggyőzni, nem engedte vizsgázni a szerinte illetlenül öltözködő diákot.
A történet futótűzként terjedt a hallgatók között, az intézmény vezetősége pedig közleményt adott ki, melyben arra hivatkoztak, hogy az iskola szabályzata visszafogott öltözködést ír elő, ebbe pedig nem fér bele a cicanadrág, a vizsgaközpont munkatársa tehát szabályosan járt el a hallgatóval szemben. A vezetőség ezután azonban felülvizsgálta álláspontját és az iskola Facebook-oldalán tudatták, hogy a cicanadrág viselése ugyan nem tilos, de továbbra is arra kérik a tanulókat, hogy minél szolidabban öltözködjenek és kerüljék a testre simuló holmik viselését.
Az egyetem néhány felháborodott hallgatója ezek után akcióba kezdett, melyhez azóta több száz diák csatlakozott, akik mindannyian tüntetőleg cicanadrágban jelennek majd meg a jövő héten esedékes egyik vizsgájukon.”

 

Az idézett cikk 2011-ben jelent meg. Az Egyetem nyilván alkalmazhat saját szabályzatában a hallgatók ruházatára vonatkozó elvárásokat. Nem tudom, ez esetben volt-e ilyen előírás, a kérdés inkább az: meddig mehet el egy ilyen szabályozás? Addig biztosan nem, hogy egy alkalmazott önhatalmúlag eldöntse, szerinte ki öltözött illően és ki illetlenül. A büntetőjog is ismeri az arányosság elvét, itt is felmerülhet a kérdés: jogos-e vizsgától eltiltani valakit azért, mert „túl szűk” nadrágot vett fel. Aztán – feltételezve a szabályozás létét és a retorzió arányosságát – egy alapvető elvárás még mindig nem teljesült, mégpedig az egyértelműség. Milyen a túl szűk nadrág? Persze feltételezhetnénk azt is, minden rendben volt, az Egyetemnek pontos és egyértelmű, előre lefektetett szabályait a hallgató szándékosan nem tartotta be, amelynek jogos retorzió lett a következménye, azonban a végső reakció, miszerint a vezetőség felülvizsgálta álláspontját, nem ezt engedi sejtetni.  

Jogos elvárás lehetne a túlszabályozottság helyett az önkorlátozás igénye is, de amit nagyon tiltanak, az pontosan az ellenkező eredményt éri el. Erre jó példa a „felháborodott hallgatók” akciója.
 

Egy egyszerű leggings veszélyei

 

A HVG.hu cikke szerint a Thai kormány 2010-ben arra figyelmeztetett, „A fiatalok körében divatos fekete sztreccsnadrágok viselése növelheti a dengue-láz előfordulását, mivel a kórokozót terjesztő szúnyogokat a sötét színek vonzzák. Phansziri Kulanartsiri thai közegészségügyi miniszterhelyettes elmondta, hogy elsősorban a fiatalok öltözködési szokásai miatt aggódik, mert a leggings, azaz a bokától a csípőig érő, vékony anyagból készült, testhez simuló sztreccsnadrágok sötét színű változatai a betegségeket terjesztő moszkitókat is vonzzák. A vékony szövet a csípések ellen hatástalan, ezért aki ilyen öltözetet visel, nagyobb eséllyel fertőződhet meg a nem ritkán halálos kimenetelű dengue-lázzal. A világos színek és a vastagabb szövetből készült nadrágok, mint például a farmerek nagyobb védelmet nyújtanak a szúnyogokkal szemben - hangsúlyozta a miniszterhelyettes. Thaiföldön ismét egyre többen betegszenek meg dengue-lázban. Hivatalos adatok szerint az év első hét hónapjában 43 halálesetről és több mint 45 ezer fertőzésről érkezett jelentés, és az áldozatok többsége a fiatalok közül került ki.”

Az tény, hogy a testre simuló, vékony anyagú ruhán keresztül a szúnyogok úgy képesen átszúrni, mintha semmi nem lenne rajtunk, de ez nem csak leggingsre, hanem sok más ruhára is igaz. Az pedig, hogy ezt pontosan a sötét, sőt egyenesen a fekete szín miatt tennék… hát, nem tudom. Ha a fekete szín a kedvencük, akkor a fehérbőrű embert miért csípik meg fedetlen testrészükön? Engem bizony csípnek, így is, úgy is. Mindenesetre, ha Thaiföldre utaznék, biztosan nem viszek magammal fekete leggingset. Ugyanez a cikk a medizona.hu oldalon már egyenesen ezzel a címmel jelent meg: „a sztreccsnadrág vonzza a fertőzött szúnyogokat". Á, szóval csak a fertőzöttek buknak a fekete sztreccsnadrágra! Így már minden világos.

Persze nem áll szándékomban a veszélyes betegségek megelőzéséből gúnyt űzni, de ezt sokkal inkább érzem a leggings viselését ellenző tömegekre alapozó bulvárhírnek, mint komoly óvintézkedésre való felhívásnak.  

A leggingsről

 

Aki szeret másokat tornadresszben látni, vagy szereti viselni, az nagy eséllyel kedveli a hasonló anyagból készült egyéb ruhákat is. Ilyen például a sztreccsnadrág, cicanadrág, leggings is – nevezze mindenki, ahogy szeretné. Az említett ruhadarab viselése (ki, mikor, hogyan) legalább akkora vitákat vált ki az emberek között, mint a tornadressz. Ebbe a vitába most nem szállnék be, de abban – gondolom – sokan egyetértünk, nehéz nem észrevenni, ha valaki viseli. Vagy azért, mert jól áll rajta, vagy azért, mert nem.

 

A Wikipédia szerint „a sztreccsnadrág (eredetileg stretch-nadrág, angolul: leggings) egy szűk, testhezálló nadrágtípus”. Vannak, akik már most felkiáltottak: a leggings nem nadrág! Szerintem nem kell a szavak jelentésén lovagolni, az más kérdés, úgy kell-e, illik-e viselni, mint egy hagyományos nadrágot. Erről lehet vitatkozni, de én (itt és most) nem akarok.

 

Továbbra is a Wikipédia szerint, elődjének középkori férfi viseletek tekinthetőek. Nem érdekes, hogy több, ma kifejezetten nőinek tartott ruhadarab a férfiak viseletéből származik?

 

Amit viszont szomorúan olvastam: „Еlőfordul férfiak általi viselete is nem-sportruházatként, azonban ez elsősorban a homoszexuális közösségre korlátozódik.” Szomorúan olvastam azért, mert a szócikk írója ismét adott egy támogatást azoknak, akik erre azt mondják: Na ugye!

 

Tudom, ott van benne az „elsősorban” szó is, de azt már ilyenkor nem veszik észre, ha elhangzott a kulcsszó. Itt utalnék vissza a középkor furcsaságai című bejegyzésemben említett férfi viseletre - nyilván akkor még mindenki meleg volt. Meg nyilván az is homoszexuális, aki télen nadrág alá fölveszi, mert tökéletes a hideg elleni plusz rétegként, meg az is, aki otthon fölveszi, egyszerűen azért, mert kényelmes.

Középkori furcsaságok

Az idő múlásával az emberek öltözködési szokásai sokat változnak. Gondoljunk csak bele, hogyan öltöztek nagyanyáink, dédanyáink, vagy azok az idős emberek, akikkel még gyerekkorunkban találkozhattunk. Kevesebb fogalmunk van a még régebbi idők „divatjáról”, de azért korabeli festményekről, leírásokból lehet tudni ezt-azt. A történelmi időkben játszódó filmek is próbálnak visszaadni valamit ebből, bár nem vagyok benne biztos, hogy ezt minden esetben korhűen teszik. Mindenesetre ma elcsodálkoznánk sok mindenen, ami akkor természetes volt. Voltak idők, amikor a nők öltözködésében szóba sem kerülhetett semmi, ami alakjukat nemhogy megmutatja, de sejtetni engedi, a testhezálló ruhák pedig a férfiak kiváltságai voltak.

 

Korábbi írásomban föltettem költői kérdésként, hogy ki szabja meg, melyik ruha kinek való. A középkori Európát illetően erre a kérdésre egyszerűnek tűnik a válasz: az egyház, mint bármi mást. Legalábbis próbálta megszabni. Az „Izgalmas hatások aközépkori magyar férfidivatban” című cikk így ír: „A 12. században a nők eddig ismeretlen magasságba emelésével nőtt a gyengébbik nem befolyása mind az erkölcsökre, mind pedig a szokásokra, ez pedig a férfiak elnőiesedését vonta maga után. Ennek jegyei egyértelműen megtalálhatóak az akkori ruházkodási szokásokban. A férfiak öltözete szinte csak a ruha hosszában tért el a hölgyekétől, míg a hajviseletben még mindig uralkodó volt a hosszú, göndörített, sőt olykor virággal díszített frizura. … A nőies hajviselet, amely a gazdagság és előkelőség egyik fokmérője volt a magyar elit társadalomban, IV. Béla idején is fellelhető volt, amikor gyöngyöt és ékkövet fontak a hajukba és a szakállukba a férfiak. … Fokozatosan teret nyertek új szabásvonalak, amelyek ellentétben a korábban megszokott, szigorú egyházi előírásoknak megfelelő bő ruházattal, kifejezetten hangsúlyozták az emberi test formáit. Ebben az időben hódított a harisnyaszerűen szűk nadrág, amely nyugatról terjedt el. Franciaországban olyannyira túlzásba estek a nadrágok szűkre szabásával, hogy viselőik gyakran járni is alig tudtak benne."

A régi viseletek című cikkben ez olvasható a női öltözékekről: „A 12. században kezdték a nők ruháikat szűkíteni, vagy bőségét övvel, tűzéssel leszorítani úgy, hogy alakjuk kirajzolódjék. A karcsú derekú hölgyek ruhaujja viszont meghosszabbodott, nemegyszer a földet söpörte, éppen úgy, mint a hátul uszályos szoknya.
A 13. században a testhez simuló alsóruhák fölé bő, ujjatlan felsőruha kerül, amelyet oldalt kör alakban legtöbbször kivágtak, hogy a derék és a csípő vonala kivillanhasson. Az egyház szerint így incselkedett az ördög e pokolablakon keresztül a szerelmes ifjakkal.”  

 

A férfi viseletről még egy meglepő idézet: „A 14. században viszont a ruha testhez simult, s a divatos karcsú csípőhöz és széles vállhoz vattázással segítették az ügyes szabók a hiú ifjakat. A ruha, az erkölcscsőszök megbotránkozására, egyre rövidebb. "A fiatalok oly rövid ruhát hordanak, mely sem elöl, sem hátul nem fed be semmit, s ha lehajolnak, óh! milyen szégyen, kilátszik mindenük" - háborgott 1367-ben a mainzi krónika írója. A most már egybeszabott nadrág ráfeszült a combra, s olyan szűk lett, hogy csak egy középen lehelyezett, ún. szeméremkupakkal lehetett viselni, amit a szemérmetlen ifjak nem átallottak zsebkén használni, s gyümölcsöt, erszényt, egyebet beledugdosva, még jobban megnagyítani!”

Hogy mi köze mindennek e blog témájához? Nagyon is sok! Sokan úgy vélik, a mai világ romlott, szemérmetlen, erkölcstelen, bezzeg régen! Nekik üzenem: a régi időknek is megvoltak a maguk furcsaságai, olyanok is, amik akkor számítottak annak, és olyanok is, amikre most tekintünk úgy. Le sem kell írnom, hogyan tekintene mindenki arra a férfira, aki korunkban gyöngyöt fűzne hosszú hajába, pedig volt kor, amikor megtették. Arról sem kell beszélnem, hogyan néznének az utcán arra a férfira, aki testhezálló szűk nadrágban mutatkozik, pedig volt kor, amikor ez volt a természetes. Az egyházak ma már sokkal kevesebb befolyással rendelkeznek bizonyos dolgokra, mint a középkorban, mi, egyszerű emberek viszont sokkal előítéletesebbek lettünk. Persze mondhatják mások, az ősember meg ruhát sem használt, mégsem kellene ezért ma kidobni ruháinkat. Nem is erről beszélek. Én sem akarok tornadresszben az utcára menni (biztosan nem tenném akkor sem, ha „lehetne”), de attól, hogy a négy fal között néha fölveszem, ne legyek beteg perverz állattá minősítve.