Fényes legyen vagy matt?

Ezt a kérdést feltehetné akár egy festékbolti eladó is, amikor mondjuk fémre vagy fára való festék vásárlása miatt betérünk egy üzletbe. Nem kevésbé lényegtelen a kérdés tornadressz vásárlásakor sem, arról nem is beszélve, hogy a fényesnek is rengeteg árnyalata, változata létezik. Nem tudom, mások hogyan vannak vele, de nekem sokkal vonzóbb egy fényes anyagú tornadressz. Persze mindez divat és kor kérdése is, hiszen évtizedekkel ezelőtt sportruházat készítésére alkalmas fényes anyagú textil lényegében nem létezett. Ma viszont tény, hogy a versenyzésre használt, komolyabb dresszek mind többé-kevésbé fényes anyagból készülnek, de például sok nő nem venne fel fényes leggingset még akkor sem, ha jól állna neki, és éppen divatos is. A kérdés tehát nem egyszerű, viszont ami nem egyszerű, az nagyon is elgondolkodtató: Miért vonzó a fényes? Arra nem szeretnék és nem is fogok választ adni, ki milyen tornadresszt vegyen, de a kérdés a tornadressztől elvonatkoztatva is érdekes lehet. Általánosságban feltéve a kérdést, próbáltam a neten válaszokat keresni arra, miért vonzó, ami fényes. Nem igazán találtam, ami lehet, az én hibám, vagy egyszerűen csak kevés időt szántam rá. Így aztán nem marad más, mint a saját gondolataimat összeszedni.

A tárgyakról az első benyomást többnyire a látványuk adja. Ha például két autó között első ránézésre kellene választani, egy túlhajtott, több éves, műszakilag megbízhatatlan, de szépen lemosott, polírozott autó inkább fölkeltené érdeklődésünket, mint az ugyanolyan típusú, alig használt és kifogástalan, de poros, piszkos, esetleg kifakult autó. De elgondolkodhatunk azon is, miért fényezzük a cipőinket, vagy egy ünnepi alkalomhoz illő női ruha miért lehet olyan fényes és csillogó, amit hétköznap viszont nem venne fel viselője. A fényesség egyszerűen a tisztaság, ápoltság,  ünnepélyesség szimbóluma. Azok az anyagok, amik valaha is értéket képviseltek, mind fényesek, csillogóak: arany, ezüst, drágakövek, ékszerek. A drágakövek is csak csiszolás után értékesek igazán, amikor megmutatják valós fényüket. Ha valami még nem az igazi, mondjuk is olykor, ezt még csiszolni kell. Az a gyanúm, a fényhez, fényességhez, csillogáshoz való viszonyunk nagyon mélyen gyökerezik. Szerintem mindenki jobban érzi magát egy derűs, napfényes napon, mint a ködbe burkolódzó téli szürkeségben. Ősidők óta ünnepli az ember azt a napot, amikor a leghosszabb ideig van fönn a égen fényt adó csillagunk, és fényességgel ünnepli azt a napot, amikor a nappalok hossza végre nem rövidül tovább, hanem lassan, de újra hosszabbodni kezd. Tehát a fény magát az életet jelenti, de jelentheti a gazdagságot is. Jussanak eszünkbe a fényűző életmód, ragyogó teljesítmény kifejezések, vagy a KFT által megénekelt siker, pénz, csillogás. A fényesség tehát mindig valami pozitív érzéshez, élményhez kapcsolódik, és tudat alatt is ezekre asszociálunk.

De nem csak az asszociációk pozitívak, amik a fényhez kapcsolódnak. Ugyanerre az eredményre juthatunk akkor is, ha egyszerűen a fényes, mint jelző szinonimáit keressük. A szinonimaszotar.hu oldalon ezeket kapjuk: pazar, pompás, ragyogó, tündöklő, csillogó, sugárzó, szikrázó, sziporkázó, reményteli, ígéretes. Míg a matt szinonimájaként csupa negatív érzést kiváltó szót: fátyolos, fénytelen, homályos, elmosódott, ködös.

Nos, ha egyértelmű választ nem is találtam arra a kérdésre, miért vonzóbb a fényes, mint a matt, de mondhatnám, már látom a fényt az alagút végén.