Olynstone

Elérkezett az egy hónapig tartó sorozat utolsó rövid bejegyzése. Mint ígértem, ezek a bejegyzések nem akartak mélyenszántó mondanivalót hordozni, inkább egyfajta színes csokrot próbáltam összegyűjteni olyan témákról, amelyek valami módon a tornadresszhez kapcsolhatóak. Remélem nem bánta meg a Kedves Olvasó, hogy idelátogatott.

A sorozat búcsúzójául az Olynstone - számomra szokatlanul színes -  dresszeire hívnám fel a figyelmet, melyek közül egy férfi dresszt választottam mai képnek, hiszen a decemberi sorozatban még csak női dresszek szerepeltek.

Minden Kedves Olvasónak boldog új évet kívánok!

 

Magyar utánpótlás

Hogy ne csak a múltról essen szó, ha magyar tornászokról beszélünk, tegyünk említést a jelen, és remélhetőleg a közeljövő hazai tornászairól is. A képen balról jobbra haladva Makra Noémi, Böczögő Dorina és Jelencsics Dorina látható.

James Glader

Ma is a profi sportfotóknál maradva James Glader egyik fotóját mutatom be, aki - weboldala szerint - tíz éve foglalkozik ritmikus gimnasztika fotózásával.

Sportfotók

A tornadresszek legfőbb megjelenési felülete természetesen a sport. A sporteseményeken pedig profi fotósok hadának köszönhetően kerülnek megörökítésre hihetetlen vagy megismételhetetlen mozdulatok - egyúttal a versenyzők által viselt dresszek is. Az alábbi kép a 2005-ös debreceni rendezésű Európa Bajnokságon készült, melyen Katie Slader gyakorlata látható.

Ónodi Henrietta

Decemberi sorozatomban olyan tornászok is helyet kaptak, akik saját országukban mindenképpen, nálunk inkább csak a sportág iránt érdeklődők számára lehetnek ismerősek. Hazánkban is találunk ilyen közismert tornászokat. Biztos vagyok benne, sokan emlékeznek még például Ónodi Henriettára annak ellenére is, hogy nem szerepel a hazai közéletben.

GK

A tornadressz márkák felsorolásából - ami ugyan teljes nem lehet, és ez nem is célom - nem maradhat ki a GK, ami a világ legelterjedtebb márkái közé tartozik, nagy választékkal rendelkezik.

 

Nem olcsó ...

A cím enyhe kifejezés. Egy ritmikus gimnasztikával foglalkozó olasz oldal fórumában találtam az alábbi képet, mely szerint Ekaterina Galkina fehérorosz versenyző által használt dresszeket lehet megvásárolni. Az olcsóbbik 600 Euro :-)

 

Nemzeti színek

A nemzetközi sporteseményeken gyakorta előfordul, hogy a versenyzők ruházata - esetünkben tornadressze - az adott ország színeit, jelképeit tükrözi. Például Sandra Izbasa néhány nappal korábbi bejegyzésben látható dresszén egyértelműek a román nemzeti színek, még ha elsőre esetleg nem is oly feltűnő ez.

Ennek ellenére ma szándékosan nem egy versenydresszt választottam, de a képen látható ruhadarab tagadhatatlanul "amerikai".

Ismét kelet

A Wikipedia szerint "a cosplay a „costume play” kifejezés rövidített formája, az előadó-művészet egy ága, ahol a résztvevők különböző jelmezeket és kiegészítőket viselve próbálnak egy karaktert, ötletet, koncepciót megjeleníteni. A jelmezt készítő illetve viselő személyek, a cosplayesek, gyakran külön szubkultúrát alkotnak, melynek középpontjában e különleges szerepjáték iránti szenvedélyük áll. ... Mivel a cosplay kultúra iránt érdeklődők száma 1990 óta exponenciálisan növekvő tendenciát mutat, a jelenség egyre jelentősebb hatást fejt ki a populáris kultúrára is. Hatványozottan igaz ez az ázsiai országokra, elsősorban Japánra, ahol a cosplaynek meghatározó szerepe van az utcai divat valamint a popkultúra trendjeire is."

A mai képen egy japán cosplay modell látható.

 

Christian Moreau

Itt egy újabb márka, ezúttal Franciaországból. A Christian Moreau oldalán számos tornadressz található, érdemes meglátogatni. A rangos sportesemények, versenyek alkalmával készült képeken is gyakorta föllelhetjük a CM logóját a versenyzők dresszein.

 

Alpha Factor

Egyszerűen nem akarok semmit hozzáfűzni a mára választott képhez, mert nem kell. Mintha ez az Alpha Factor tornadressz és viselője egymásnak lennének teremtve ...

 

 

Foxy's Fitness Fashion

A Foxy's Fitness Fashion dresszeit akár e-bay-en is meg lehet találni. A dresszek megjelenése, például az anyagok mintái, színei a divat sokféleségét mutatják.

Sandra Izbasa

Ismét egy tornász, de ezúttal már nem az USA-ból, hanem jóval közelebbről, Romániából. Ennek ellenére Sandra Izbasa neve itthon talán még annyira sem cseng ismerősen, mint a pár nappal korábban említett amerikai tornászoké. A 23 éves román tornászlány Pekingben és Londonban is arannyal gyarapította érmei számát.

 

Egy csillag

A cím alapján azt is gondolhatná az olvasó, most igen alacsony minősítésű szállodákról lesz szó, de nem. Az "Egy csillag" egyszerűen a fordítása egy tornadressz márkának, minek neve: A Star

Amint weboldalukon olvashatjuk, a vállalkozás eredete arra vezethető vissza, hogy egy anya nem talált lányainak olyan tornadresszt, ami megfelelő lett volna nekik. Erre ráunva lépett: saját igényeiknek, vágyaiknak megfelelő dresszeket kezdett készíteni...

Quatro

Ma egy fiatal, 2011-től létező márkáról, a  Quatro tornadresszekről lesz szó. Talán még nem is nagyon ismertek, de a jövő majd eldönti, azzá válnak-e.

 

Nyár, tengerpart, szörf...

Elérkeztünk decemberi sorozatom egyik kedvencéhez. Nem csak azért, mert a hideg téli estéken jól esik nyári tengerpartról ábrándozni, hanem a kép mögött hozzáférhető cikk pozitív hangvétele miatt is. Na jó, maga a kép sem utolsó. Ez egyébként igazából egy fürdőruha, ami már lényegében tornadressz. Tetszik a cikkben, hogy írója bevallja, szinte alig viselt valaha tornadresszt, de ezt kedveli, és sorolja mellette szóló érveit. Számomra az üzenete az, hogy bizony képeseknek kell lennünk időnként saját beidegződéseinket is felülbírálni, és ítéleteinket vagy előítéleteinket csak saját tapasztalataink tudják legyőzni - ha hagyjuk. Becsülendő, ha valaki erre képes, és ezt vállalja is.

Húsz évvel ezelőtt utáltad az iskolai tornadresszt? A maiak attól még lehetnek kényelmesek és szépek. Ha kipróbálnád, talán meggyőznéd magadat. Ha mégsem, attól másoknak még mindig lehet eltérő véleménye.

 

ハイレグ長袖水着

A mai bejegyzés címe japánul tornadresszt jelent, vagy valami ilyesmit. Ha jár itt japánul tudó olvasó, megköszönném a pontosítást :-)

A japán nyelv nem véletlenül került most szóba, ugyanis ez a kép egy japán oldalról származik, ahol internetes vásárlást is lehet eszközölni. Nem írok róla többet, mert félrevezetni nem szeretnék senkit. Elég bizonytalan vagyok az oldalon olvashatóakkal kapcsolatban, mert a weblapfordítók elég vicces fordításokat adnak, ami az adott nyelv minimális ismerete nélkül nagyon eltéríthet a tényektől. Tehát itt az igazi kalandos, egyéni felfedezés lehetősége mindenki szármára a japánban elérhető tornadresszekkel kapcsolatban.

 

 

Felőlem fejre is állhatsz!

Jöjjön egy könnyedebb téma. Nem tudom miért, de az alábbi kép láttán a címben olvasható gondolat ugrott be elsőre. Nem kell mindig minden mögött mély tartalmat és mondanivalót keresni, ez ma egy ilyen kép. Ezt egyszerűen csak nézni kell, és kész.

 

Ahol más szabályok érvényesek

Egy igazán nemzetközi sorozatból nem maradhat ki a mai téma sem, bár erre sokan tényleg nem gondoltak volna, hogy szóba kerül. 

A tornadressz ellenzői részéről egyik fő érvként szokott elhangzani a meztelenség látszata, a "túl sokat mutat" és hasonló megjegyzések. Vannak olyan vidékek, ahol - főleg vallási okokból - sokkal elutasítóbban állnak a meztelenség, a test láthatóságának kérdéséhez, mint például mi. Ha mi a fent említett szavakkal zárkózunk el a tornadressztől, akkor mi a helyzet az iszlám országokban? Nos, megoldás mindenre van. Bár nem tornadressz, de némileg "rokon" ruhadarab: a képen látható, milyen egy iszlám fürdőruha.

 

Nastia Liukin

Ideje ismét egy napjainkban aktív tornászról szót ejteni, aki Moszkvában született, de gyermekkorát már az USA-ban töltötte. Édesapja még szovjet színekben lett olimpiai bajnok, Nastia ezt az USA versenyzőjeként ismételte meg.

Többek között Nastia Liukin is szerepelt a 2006-ban megjelent Talajfogás (Stick it) című filmben, melyet például itt lehet megnézni magyar szinkronnal: https://www.youtube.com/watch?v=RkHoUnoRcw8

Tornadresszt vegyenek!

A magyar szemek nem szoktak olyan látványhoz, ahol egy üzletben, áruházban tömegével lógnak a különféle színű, méretű és márkájú tornadresszek. Már az csoda, ha valahol egyféle névtelen tornadresszből kettőnél több méret, vagy kettőnél több szín/darab található. Egyes országokban az alábbi képen viszont semmi meglepő nincs. Az interneten lehet ilyen üzleteket találni, ahol nem csak online shopot üzemeltetnek, hanem bizony be lehet menni, körül lehet nézni, lehet válogatni és felpróbálni, ahogy egyéb ruhát is vásárolni szokott az ember. Azért választottam mára a Gymlingo tornaklub üzletének képét, mert weboldalukon megtalálható az a felhívás is, hogy használt tornadresszt vásárolnak! Biztos vagyok benne, sokan megdöbbennek ezen, és azt mondják: használtat? - a tornaruha majdnem olyan, mint egy fehérnemű! Valóban majdnem olyan, de egyrészről ki lehet mosni, másrészről ... kimondjam amit gondolok? Az ilyesmi működéséhez nyilván kell egy megfelelő kultúra. Talán ott működik az, hogy csak olyan használt ruhát adok el, amit még magam is megvennék, és talán ezt feltételezik másokról is, mert ugye mindenki magából indul ki. Akit ez a gondolat nem győzött meg, jusson eszébe a strandok fürdőruha kölcsönzője, ami bizonyos értelemben túltesz a használt tornadressz eladáson/vásárláson.

 

 

Balett

Ha valamire azt mondanánk, hogy a tornadresszel elválaszthatatlan kapcsolatban áll, az mindenképpen a klasszikus balett világa. Sajnos a kép nem jó minőségű, de kellően érzékeltet két gondolatot. Az egyik, hogy mennyire komoly munka, mekkora kitartás és persze megfelelő adottságok szükségeltetnek egy balett táncos számára a sikerek eléréséhez. A másik, hogy a képen láthatóhoz hasonló "mutatványok" kivitelezéséhez mi lehetne alkalmasabb viselet, mint a tornadressz? Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a balett az egyik olyan terület, ahol férfiak is "büntetetlenül" viselhetnek testhezálló, elasztikus ruhákat.

A képen elmerengve bevallom, soha nem tudnám utánuk csinálni.

Egyszerűen nagyszerű

Sokak számára az "egyszerű" egy negatív fogalom. Én azok közé tartozom, aki ezt nem így gondolják. A mai képen látható Ervy tornadressz igazán a klasszikus megjelenést tükrözi, ugyanakkor a minőség és modern anyagok használata is már ránézésre nyilvánvaló. Az egységes fekete szín egyhangúságát a fehér szegélyezés éppen annyira töri meg, amennyire muszáj. Ha nem látszana rajta, hogy mai, korszerű alapanyagból készült, minden bizonnyal a retro jelzőt is kiérdemelné, olyannyira, hogy a német gyártó egyenesen a "retro style turnanzug" nevet adta modelljének. 

 

Jennifer Lopez

Ki ne hallott volna már róla, hogy egyik-másik ismert személyiség tornadresszben jelent meg a színpadon, vagy egyéb helyen a nyilvánosság előtt? Én sem hagyhatom ki sorozatomból ezt a "jelenséget". Nem vagyok otthonos a bulvár világában, így azzal sem vagyok tisztában, ki volt az első, ki utánzott kit, és nem is érdekel annyira, hogy utánajárjak. Azt sem tudom, mi volt a tornadressz színpadi viselésének eredeti célja, talán kitűnés a szürke tömegből, vagy megbotránkoztatás.

A befogadó készség nyilván több tényező függvénye, amit talán az is befolyásol, milyen az adott földrajzi környezetben a tornadressz általános elfogadottsága - vagy utálata. Azt viszont kijelenthetem, nem volt könnyű olyan képet találnom az adott témához, amire még ha azt nem is mondom, hogy hú, de jól néz ki, de legalább nem túl közönséges, vagy nem taszító. Igen, bármilyen hihetetlen is, én sem "ájulok el" mindentől, ami tornadressz. Gyorsan hozzáfűzöm azt is, ezek a ruhadarabok általában igen messze állnak egy valódi tornadressztől, és persze mindenkinek más az ízlése, de nem hinném, hogy ez a "jelenség" jót tesz nálunk a tornadressz amúgy sem létező imázsának.

 

Barokk minták

A mai tornadresszre egy olasz gyártó weboldalán bukkantam rá. Nekem egyszerűen az anyag mintázata tetszett meg. Természetesen nem kell velem kötelezően egyetérteni, hiszen mindenkinek más és más tetszik, de szerintem ez az anyag valahogyan elegánsabbá teszi a tornadresszt az azonos színben, de nem mintázott anyaggal készült darabbal szemben. Átlagosnak semmiképp nem nevezném.

 

Make it or break it

Kifejezetten örültem, mikor mai témámra ráleltem. Szerettem volna találni valami olyan témát, ahol a tornadressz valamilyen módon a mozi, a filmek világában is megjelenik. Arra magam sem gondoltam, hogy több éve folytatódó sorozatra bukkanok, amiben hemzsegnek a tornászlányok szebbnél szebb tornadresszekben. A sorozat leírásában ezt olvashatjuk: "Sorozat egy csapat tornászlányról, akik együtt edzenek az olimpiai keretben, de közülük nem mindenki juthat ki az ötkarikás játékokra. Mind fiatalok, szépek és tehetségesek, így persze sokszor összekülönböznek, és van, hogy össze is omlanak - drámáikat és örömeiket elsősorban Emily szemszögéből ismerhetjük meg, aki frissen került be a csapatba."

Tudom, nem illik olyan filmről, sőt sorozatról véleményt írni, amibe éppen csak belenéztem pár percre, de egy gondolatot mégis hozzáfűznék. Egy hasonló sorozat hazai levetítése - biztos vagyok benne - többet jelentene a sport és torna népszerűsítése érdekében, mint bármi más külső kényszer. Fölösleges mondogatni, hogy sportoljon naponta, mert az egészséges, inkább kimondatlanul kell megmutatni egy olyan világot, ami erre ösztönöz. Az ilyen sorozatok láttán sokkal érthetőbb a tény, hogy az amerikai fiatal lányok büszkén dicsekszenek tornadresszeikkel, szó szerint divatot csinálnak belőle. Hát persze hogy azt teszik, hiszen van előttük követendő példa.

Jó szórakozást a sorozathoz!

 

Jordyn Wieber

Ha minél szélesebb közönséghez szeretnék szólni tornadresszel kapcsolatos írásokkal, elengedhetetlen, hogy híres tornászokról is essen szó. Elsőként az USA egyik olimpiai aranyérmes tornásza, Jordyn Wieber került célkeresztbe, akiről hivatalos honlapján többet is megtudhatunk, a galériában képek is találhatók róla. Hogy miért éppen róla írok? Valóban, írhatnék sokakról, ha már híres tornászok a téma, de mindenkire nem kerülhet sor. Nem ő az utolsó sorozatomban, de úgy gondolom, egyes nevek a sport, különösen a torna iránt kevésbé érdeklődők számára is ismerősek lehetnek, még akkor is, ha nem tudja hová kötni.

 

Tornatermen kívül

A témával kapcsolatban kevésbé tájékozottak a tornadresszt egyoldalú, egyhangú ruhadarabnak is gondolhatják, ami a tornaterembe való. Az ő véleményüket erősíti e ruhadarab magyar neve is. Bár az angol nyelvterületen élőket ez az előítélet nem fenyegeti (az angol névben nincs benne a torna, vagy arra utaló szórészlet), mégsem hinném, hogy az elnevezés határolja be a funkciót. Az alábbi galaxis mintás tornadressz talán kevésbé való a tornaterembe, de amint a képet tartalmazó oldalon az azt megvásárlók által magukról feltöltött képek is bizonyítják, egy fiatalos, bulizós viselet része is lehet.

 

Márkás klasszikus

A következő Adidas tornadressz egy viszonylag egyszerű, nem túlbonyolított darab, megjelenése klasszikusnak nevezhető, azonban talán pont ebben rejlik szépsége. Az árban sajnos a nyilvánvaló minőség mellett a név is benne foglaltatik, ezek bizony 100 Eurónál kezdődnek. Ha arra keresnénk a választ, miért nem elterjedtek nálunk a hasonló darabok, nyilván az ár, és annak a hazai jövedelmekhez viszonyított aránya volna az első válasz. De biztos vagyok benne, nem ez a valós oka, hiszen vannak akik más termékekben kifejezetten keresik a jó nevű, márkás darabokat, még akkor is, ha a viszonylag névtelenebből kettőt-hármat is meg lehet venni az adott áron (lásd pl. cipők). Ugyanakkor azoknak is igazuk lehet, akik úgy vélekednek, az olcsó sok esetben drágább, mert hamar tönkremegy.

Made in Hungary

A mai téma már egy igazi tornadressz. Mint sok mindenben, így a tornadresszek megjelenésében (esetleg minőségében is) hosszú ideje érzékelhető volt a fejlettebb országoktól való elmaradásunk. A kevésbé tájékozottaknak talán hihetetlen is, de a mai képen egy magyar gyártású, Magyarországon kapható tornadressz található. További megjegyzéseket nem fűznék hozzá, mert személyes tapasztalatom nincs a BG tornadresszekről. Mindenesetre jó látni, hogy nem is olyan régóta, de itthon is elérhetőek a komolyabb, igényesebb tornadresszek. Már csak abban kell bíznunk, hogy igény is tényleg lesz rá - nemcsak egy nagyon szűk körben.

 

Még a karácsonyfán is ...

Hamarosan közelednek az ünnepek. Magam részéről úgy vagyok vele, mire elérkezik a karácsony, inkább már az ünnepek végét, az egyszerű hétköznapokat várom - hála a sok külsőségnek, és annak, hogy egész decemberben a "csapból is ez folyik". Ennek ellenére én sem hagyhatom most ki, hogy az ünnepi témakörhöz kapcsolódva kezdjem a decemberi sorozatomat.

Elég nehéz a karácsony és a tornadressz között kapcsolatot találni, legalábbis azon kívül, hogy valaki esetleg annak örülne, ha karácsonyi ajándékként egy szép tornadresszt találna a fa alatt. Tehát nehéz, de lehetetlen nincs, ezt bizonyítják az alábbi képek is, amelyeken a kis tornász figurák karácsonyfa díszként funkcionálnak.

Folytatás következik!

Jó hírem van azok számára, akik szívesen olvasnának új írásokat blogomon. Korábbi bejegyzéseim főleg a fétissel kapcsolatos saját gondolataimról szóltak, vagy olyan kérdéseket próbáltak körüljárni, melyek felmerülhetnek az ide látogatókban, esetleg én próbáltam elgondolkodtatni az olvasót.

A már készülő bejegyzések jellemzően rövid, egy-egy képből kiinduló írások lesznek. Nem stílusváltásra készülök, sőt, egyik eredeti célomnak igyekszem megfelelni ezzel, mégpedig annak, hogy olyan olvasók is szívesen látogassák blogomat, akik "nem vevők " a fétisre. Szóval a tornadresszt, mint ruhadarabot szeretném népszerűsíteni, mert méltatlanul kerüljük. Az új, rövid bejegyzések inkább afféle kiindulópontként szolgálnak a neten található tartalmak felé. Tehát fétisről egyáltalán nem fog szó esni, bátran olvassa minden érdeklődő! És a lényeg: egy hónapon át minden nap új bejegyzéssel jelentkezem. Bízom benne, írásaim kellemes kalandozásra indítják a világhálón azokat, akik többet szeretnének megismerni a tornadresszek sokszínű világából.

Dancewear Solutions

Kisebb időráfordítással bárki találhat az interneten számos on-line vásárlási lehetőséget, de az oldal alsó részén én is belinkeltem párat. Arra viszont nem vállalkoznék, hogy véleményt alkossak róluk, hiszen legtöbbjükről személyes tapasztalatom nincs, anélkül pedig félrevezető lenne másokat pozitív vagy negatív irányba befolyásolni. Viszont ha úgy adódik, kivételt teszek, mint most– bár ez a bejegyzés nem csak a webshopról szól.

Tehát a Dancewear Solutions-ról fogok írni, amit a napokban „fedeztem fel”. Elsőre nincs benne semmi különös, aztán mégis. Egyes termékeknél (nem mindennél) a képek mellett videó is található az adott darabról, amit én nagyon ötletesnek és hasznosnak találok a vásárlás előtt állók szemszögéből nézve. A következő,ami nem szokványos, hogy a termékekről véleményt, tapasztalatot lehet írni, illetve másoktól olvasni. Persze láttam már ilyet, de inkább komolyabb műszaki cikkeket árusító weboldalakon találkoztam ilyen funkcióval, vagy csak általánosságban lehetett értékelni a megrendelés lebonyolítását, nem pedig az adott áru tulajdonságait. Lehet hogy csak számomra, de ez meglepő volt . Egy „egyszerű”ruházati termékeket árusító webshopnál én még ilyet nem láttam. Úgy gondolom, ez mindenképpen növeli a bizalmat az ott először vásárolni szándékozó vevőben, és hasznos is lehet. De ezt még mindig lehet fokozni, mert a beírt véleményeket mások még minősíthetik is, és a legkedveltebb pozitív és negatív visszajelzés külön kiemelésre kerül. A visszajelzések között például ilyeneket lehet olvasni:

„A lányomnak vettem ilyet tornára. Nagyszerű a tervezése és nagyon kényelmes neki. Egy helyen a varrás kicsit dörzsöl, de azt gondolom, ez használat során változni fog.”

„Annyira szeretem ezt a tornadresszt. Kényelmes és csinos. A barátaimnak is tetszett, amikor versenyen ezt használtam.”

„Gyakorló dressznek használtam, de versenyzéshez is tökéletes. Nagyszerű színek, nagyszerű megjelenés. Csodásan mutat.”

„A lányom igazán szerette ezt a tornadresszt. Fényesebb volt, mint vártam, de tetszik. Most túlragyogja osztálytársait:-) Elégedett vagyok azzal, amit rendeltem. A tornateremnél hagytam egy Dancewear Solitions katalógust, hogy más anyukák is átlapozhassák.”

„Rengeteg bókot fogsz kapni új tornadresszed miatt, és az emberek meg fogják kérdezni, honnan kaptad. Készülj fel erre, és érezd jól magad új tornadresszedben.”

És a hab a tortán, hogy az egyik tornadressznél a legkedveltebb pozitív visszajelzés egy férfitől származik, aki nyíltan leírja, hogy ő csillogásáért és kényelméért visel tornadresszt, többet is vett már. Arról is ír, amikor az adott dresszt meglátta, úgy érezte, neki kell ilyen. Elégedett vele, és máskor is fog vásárolni. Ez viszont már túlmutat egy adott termék, vagy webshop értékelésén, ez egyszerűen az adott társadalom hozzáállását tükrözi. Most őszintén, aki el tud képzelni ma Magyarországon egy tornadresszt forgalmazó üzletet (nem mintha tömegével léteznének), aki nyíltan vállalná saját weboldalán ( = nem törölné azonnal a hozzászólást), hogy tőle férfiak is vásárolnak női tornadresszt, és az ő véleményük egyenrangú az összes többi vásárló véleményével, az szóljon! Ha ilyen létezne, abban még mindig biztosak lehetünk, hogy mások enyhén szólva nem minősítenék a legkedveltebb pozitív visszajelzésnek. Sok mindenben nem kedvelem az amerikanizálódást, másokban viszont nem bánnám, ha néhány lépéssel közelebb lennénk hozzájuk.

És majdnem elfejeltettem említeni, az értékelésekből is érezhető, hogy a lányok ott rajongani tudnak egy szép tornadresszért is, nem pedig kötelező undorral tekintenek rá.

Velem történt

Érkezett egy megjegyzés egyik korábbi írásomhoz, melyben a hozzászóló saját történetéről ír. Ez most jó alkalom arra, hogy létrehozzak egy olyan bejegyzést – amit már egyébként is terveztem –, ahol kifejezetten saját történeteket elmondó hozzászólásoknak van helye. Úgy gondolom, a téma iránt érdeklődő olvasó számára hasznos, ha nem egy nézőpontból látja a kérdést, hiszen nincs két egyforma ember, mindenki máshogy éli meg a vele történteket. A tornadresszt kedvelő, viselő férfiak hozzászólásain kívül magam részéről szívesen vennék olyan történeteket is, ami a másik fél szemszögéből láttatja az eseményeket. Nem kizárólag a pozitív végkifejletű történeteket várom, hiszen az életben nem minden végződik úgy, ahogy szeretnénk. Hiszek abban, bármiről – így erről is – lehet értelmesen, kulturált formában írni, és abban is, hogy valamiről a pozitív és negatív véleményt is el lehet mondani ítéletalkotás és mások sértegetése nélkül. 

Szóval ha úgy érzed, meg szeretnéd osztani a veled történteket, mert az mások számára is hasznos, tanúságos lehet, tedd meg!

Latex fétis

Ha már korábban szóba került a harisnya, mint fétis, nem hagyhatom említés nélkül a latexet sem, mint egy másik, szintén közel álló fétist. A latex, mint anyag, annyiban hasonlítható a lycra anyagokhoz, hogy rugalmas és testre simul, egyébként teljesen más. Sokan tévesen használják a latex szót mindenféle elasztikus ruhaanyag megnevezésére.

Ha már latex fétis, akkor én nem akarok itt leírásokat, meghatározásokat gyártani, főleg azért nem, mert egy tőlem nagyságrendekkel nagyobb ismerője már nagyon színvonalasan megtette. A Fétis a médiában 2. című bejegyzésemben már céloztam erre az oldalra.  A rubber.hu számomra egy olyan oldal, ami abban a megközelítésben járja körül kulturált, esztétikus formában saját témáját, amiben az oda látogató több, fel nem tett kérdésére találhat választ.

 

Őszintén remélem és szívből ajánlom, aki bármilyen okból kíváncsi a fétis mibenlétére, ne a bulvárlapokból, vagy internetes szex- és pornóoldalakról próbáljon tájékozódni, inkább kattintson olyan oldalakra, mint a rubber.hu - szerintem nem fogja megbánni, és talán néhány kérdésben megváltozik véleménye.

A szabály, az szabály!

Ismét itt egy cikk a megosztó ruhadarabokról, most konkrétan a rózsaszín férfiingről. Egy rövid párbeszéd részletet idézek belőle, amint a vevő nem szeretné a rózsaszín inget, amit az eladó ajánl neki:

„- Háááát…. meerr … na tudod te úgyis, hogy azt az ilyenek hordják csak… na tudod….
- Nem tudom. Kik hordják? Nekem is van ebből, és imádom.
- A vevő egy kissé elbizonytalanodik, de végül csak kiböki:
- Hát tudod, a buzik. Na, ott van, frankó, kimondta, bravó. Tehát én, a kizárólag nők iránt érdeklődő, két gyerekes apuka ezt már ne is hordjam, ugye? Mert a szabály az szabály!”

 

Nem véletlenül írtam már több hasonló bejegyzést szeretett vagy utált ruhadarabokról. Jól szemléltetik, sok mindentől idegenkedünk, sok mindent utasítunk el, amit mások esetleg természetesnek vesznek. Ehhez mindenkinek joga van, de nem ilyen dolgok alapján kellene súlyos ítéleteket hozni emberekről. Ne feledjük, ami - nálunk és most - általánosan elfogadott, az máshol és máskor ugyanolyan reakciót válthat ki emberekből, mint belőlünk a rózsaszín férfiing, a leggings – vagy akár a tornadressz.

 

Vizsgázni csak bő nadrágban lehet

„Az amerikai mormon egyház fenntartásában lévő Brigham Young Egyetem vizsgaközpontjába néhány nappal ezelőtt azért nem engedtek be egy női hallgatót, mivel az intézmény egyik alkalmazottja szerint túlságosan szűk nadrágot viselt. A fiatal nő először azt hitte, hogy csak egy rossz vicc áldozata, mivel előzőleg senki nem tájékoztatta arról, hogy szűk szárú nadrágban nem vehet részt a vizsgán. Az alkalmazott azonban komolyan gondolta a tiltást, és hiába próbálták többen is meggyőzni, nem engedte vizsgázni a szerinte illetlenül öltözködő diákot.
A történet futótűzként terjedt a hallgatók között, az intézmény vezetősége pedig közleményt adott ki, melyben arra hivatkoztak, hogy az iskola szabályzata visszafogott öltözködést ír elő, ebbe pedig nem fér bele a cicanadrág, a vizsgaközpont munkatársa tehát szabályosan járt el a hallgatóval szemben. A vezetőség ezután azonban felülvizsgálta álláspontját és az iskola Facebook-oldalán tudatták, hogy a cicanadrág viselése ugyan nem tilos, de továbbra is arra kérik a tanulókat, hogy minél szolidabban öltözködjenek és kerüljék a testre simuló holmik viselését.
Az egyetem néhány felháborodott hallgatója ezek után akcióba kezdett, melyhez azóta több száz diák csatlakozott, akik mindannyian tüntetőleg cicanadrágban jelennek majd meg a jövő héten esedékes egyik vizsgájukon.”

 

Az idézett cikk 2011-ben jelent meg. Az Egyetem nyilván alkalmazhat saját szabályzatában a hallgatók ruházatára vonatkozó elvárásokat. Nem tudom, ez esetben volt-e ilyen előírás, a kérdés inkább az: meddig mehet el egy ilyen szabályozás? Addig biztosan nem, hogy egy alkalmazott önhatalmúlag eldöntse, szerinte ki öltözött illően és ki illetlenül. A büntetőjog is ismeri az arányosság elvét, itt is felmerülhet a kérdés: jogos-e vizsgától eltiltani valakit azért, mert „túl szűk” nadrágot vett fel. Aztán – feltételezve a szabályozás létét és a retorzió arányosságát – egy alapvető elvárás még mindig nem teljesült, mégpedig az egyértelműség. Milyen a túl szűk nadrág? Persze feltételezhetnénk azt is, minden rendben volt, az Egyetemnek pontos és egyértelmű, előre lefektetett szabályait a hallgató szándékosan nem tartotta be, amelynek jogos retorzió lett a következménye, azonban a végső reakció, miszerint a vezetőség felülvizsgálta álláspontját, nem ezt engedi sejtetni.  

Jogos elvárás lehetne a túlszabályozottság helyett az önkorlátozás igénye is, de amit nagyon tiltanak, az pontosan az ellenkező eredményt éri el. Erre jó példa a „felháborodott hallgatók” akciója.
 

Egy egyszerű leggings veszélyei

 

A HVG.hu cikke szerint a Thai kormány 2010-ben arra figyelmeztetett, „A fiatalok körében divatos fekete sztreccsnadrágok viselése növelheti a dengue-láz előfordulását, mivel a kórokozót terjesztő szúnyogokat a sötét színek vonzzák. Phansziri Kulanartsiri thai közegészségügyi miniszterhelyettes elmondta, hogy elsősorban a fiatalok öltözködési szokásai miatt aggódik, mert a leggings, azaz a bokától a csípőig érő, vékony anyagból készült, testhez simuló sztreccsnadrágok sötét színű változatai a betegségeket terjesztő moszkitókat is vonzzák. A vékony szövet a csípések ellen hatástalan, ezért aki ilyen öltözetet visel, nagyobb eséllyel fertőződhet meg a nem ritkán halálos kimenetelű dengue-lázzal. A világos színek és a vastagabb szövetből készült nadrágok, mint például a farmerek nagyobb védelmet nyújtanak a szúnyogokkal szemben - hangsúlyozta a miniszterhelyettes. Thaiföldön ismét egyre többen betegszenek meg dengue-lázban. Hivatalos adatok szerint az év első hét hónapjában 43 halálesetről és több mint 45 ezer fertőzésről érkezett jelentés, és az áldozatok többsége a fiatalok közül került ki.”

Az tény, hogy a testre simuló, vékony anyagú ruhán keresztül a szúnyogok úgy képesen átszúrni, mintha semmi nem lenne rajtunk, de ez nem csak leggingsre, hanem sok más ruhára is igaz. Az pedig, hogy ezt pontosan a sötét, sőt egyenesen a fekete szín miatt tennék… hát, nem tudom. Ha a fekete szín a kedvencük, akkor a fehérbőrű embert miért csípik meg fedetlen testrészükön? Engem bizony csípnek, így is, úgy is. Mindenesetre, ha Thaiföldre utaznék, biztosan nem viszek magammal fekete leggingset. Ugyanez a cikk a medizona.hu oldalon már egyenesen ezzel a címmel jelent meg: „a sztreccsnadrág vonzza a fertőzött szúnyogokat". Á, szóval csak a fertőzöttek buknak a fekete sztreccsnadrágra! Így már minden világos.

Persze nem áll szándékomban a veszélyes betegségek megelőzéséből gúnyt űzni, de ezt sokkal inkább érzem a leggings viselését ellenző tömegekre alapozó bulvárhírnek, mint komoly óvintézkedésre való felhívásnak.  

A leggingsről

 

Aki szeret másokat tornadresszben látni, vagy szereti viselni, az nagy eséllyel kedveli a hasonló anyagból készült egyéb ruhákat is. Ilyen például a sztreccsnadrág, cicanadrág, leggings is – nevezze mindenki, ahogy szeretné. Az említett ruhadarab viselése (ki, mikor, hogyan) legalább akkora vitákat vált ki az emberek között, mint a tornadressz. Ebbe a vitába most nem szállnék be, de abban – gondolom – sokan egyetértünk, nehéz nem észrevenni, ha valaki viseli. Vagy azért, mert jól áll rajta, vagy azért, mert nem.

 

A Wikipédia szerint „a sztreccsnadrág (eredetileg stretch-nadrág, angolul: leggings) egy szűk, testhezálló nadrágtípus”. Vannak, akik már most felkiáltottak: a leggings nem nadrág! Szerintem nem kell a szavak jelentésén lovagolni, az más kérdés, úgy kell-e, illik-e viselni, mint egy hagyományos nadrágot. Erről lehet vitatkozni, de én (itt és most) nem akarok.

 

Továbbra is a Wikipédia szerint, elődjének középkori férfi viseletek tekinthetőek. Nem érdekes, hogy több, ma kifejezetten nőinek tartott ruhadarab a férfiak viseletéből származik?

 

Amit viszont szomorúan olvastam: „Еlőfordul férfiak általi viselete is nem-sportruházatként, azonban ez elsősorban a homoszexuális közösségre korlátozódik.” Szomorúan olvastam azért, mert a szócikk írója ismét adott egy támogatást azoknak, akik erre azt mondják: Na ugye!

 

Tudom, ott van benne az „elsősorban” szó is, de azt már ilyenkor nem veszik észre, ha elhangzott a kulcsszó. Itt utalnék vissza a középkor furcsaságai című bejegyzésemben említett férfi viseletre - nyilván akkor még mindenki meleg volt. Meg nyilván az is homoszexuális, aki télen nadrág alá fölveszi, mert tökéletes a hideg elleni plusz rétegként, meg az is, aki otthon fölveszi, egyszerűen azért, mert kényelmes.

Középkori furcsaságok

Az idő múlásával az emberek öltözködési szokásai sokat változnak. Gondoljunk csak bele, hogyan öltöztek nagyanyáink, dédanyáink, vagy azok az idős emberek, akikkel még gyerekkorunkban találkozhattunk. Kevesebb fogalmunk van a még régebbi idők „divatjáról”, de azért korabeli festményekről, leírásokból lehet tudni ezt-azt. A történelmi időkben játszódó filmek is próbálnak visszaadni valamit ebből, bár nem vagyok benne biztos, hogy ezt minden esetben korhűen teszik. Mindenesetre ma elcsodálkoznánk sok mindenen, ami akkor természetes volt. Voltak idők, amikor a nők öltözködésében szóba sem kerülhetett semmi, ami alakjukat nemhogy megmutatja, de sejtetni engedi, a testhezálló ruhák pedig a férfiak kiváltságai voltak.

 

Korábbi írásomban föltettem költői kérdésként, hogy ki szabja meg, melyik ruha kinek való. A középkori Európát illetően erre a kérdésre egyszerűnek tűnik a válasz: az egyház, mint bármi mást. Legalábbis próbálta megszabni. Az „Izgalmas hatások aközépkori magyar férfidivatban” című cikk így ír: „A 12. században a nők eddig ismeretlen magasságba emelésével nőtt a gyengébbik nem befolyása mind az erkölcsökre, mind pedig a szokásokra, ez pedig a férfiak elnőiesedését vonta maga után. Ennek jegyei egyértelműen megtalálhatóak az akkori ruházkodási szokásokban. A férfiak öltözete szinte csak a ruha hosszában tért el a hölgyekétől, míg a hajviseletben még mindig uralkodó volt a hosszú, göndörített, sőt olykor virággal díszített frizura. … A nőies hajviselet, amely a gazdagság és előkelőség egyik fokmérője volt a magyar elit társadalomban, IV. Béla idején is fellelhető volt, amikor gyöngyöt és ékkövet fontak a hajukba és a szakállukba a férfiak. … Fokozatosan teret nyertek új szabásvonalak, amelyek ellentétben a korábban megszokott, szigorú egyházi előírásoknak megfelelő bő ruházattal, kifejezetten hangsúlyozták az emberi test formáit. Ebben az időben hódított a harisnyaszerűen szűk nadrág, amely nyugatról terjedt el. Franciaországban olyannyira túlzásba estek a nadrágok szűkre szabásával, hogy viselőik gyakran járni is alig tudtak benne."

A régi viseletek című cikkben ez olvasható a női öltözékekről: „A 12. században kezdték a nők ruháikat szűkíteni, vagy bőségét övvel, tűzéssel leszorítani úgy, hogy alakjuk kirajzolódjék. A karcsú derekú hölgyek ruhaujja viszont meghosszabbodott, nemegyszer a földet söpörte, éppen úgy, mint a hátul uszályos szoknya.
A 13. században a testhez simuló alsóruhák fölé bő, ujjatlan felsőruha kerül, amelyet oldalt kör alakban legtöbbször kivágtak, hogy a derék és a csípő vonala kivillanhasson. Az egyház szerint így incselkedett az ördög e pokolablakon keresztül a szerelmes ifjakkal.”  

 

A férfi viseletről még egy meglepő idézet: „A 14. században viszont a ruha testhez simult, s a divatos karcsú csípőhöz és széles vállhoz vattázással segítették az ügyes szabók a hiú ifjakat. A ruha, az erkölcscsőszök megbotránkozására, egyre rövidebb. "A fiatalok oly rövid ruhát hordanak, mely sem elöl, sem hátul nem fed be semmit, s ha lehajolnak, óh! milyen szégyen, kilátszik mindenük" - háborgott 1367-ben a mainzi krónika írója. A most már egybeszabott nadrág ráfeszült a combra, s olyan szűk lett, hogy csak egy középen lehelyezett, ún. szeméremkupakkal lehetett viselni, amit a szemérmetlen ifjak nem átallottak zsebkén használni, s gyümölcsöt, erszényt, egyebet beledugdosva, még jobban megnagyítani!”

Hogy mi köze mindennek e blog témájához? Nagyon is sok! Sokan úgy vélik, a mai világ romlott, szemérmetlen, erkölcstelen, bezzeg régen! Nekik üzenem: a régi időknek is megvoltak a maguk furcsaságai, olyanok is, amik akkor számítottak annak, és olyanok is, amikre most tekintünk úgy. Le sem kell írnom, hogyan tekintene mindenki arra a férfira, aki korunkban gyöngyöt fűzne hosszú hajába, pedig volt kor, amikor megtették. Arról sem kell beszélnem, hogyan néznének az utcán arra a férfira, aki testhezálló szűk nadrágban mutatkozik, pedig volt kor, amikor ez volt a természetes. Az egyházak ma már sokkal kevesebb befolyással rendelkeznek bizonyos dolgokra, mint a középkorban, mi, egyszerű emberek viszont sokkal előítéletesebbek lettünk. Persze mondhatják mások, az ősember meg ruhát sem használt, mégsem kellene ezért ma kidobni ruháinkat. Nem is erről beszélek. Én sem akarok tornadresszben az utcára menni (biztosan nem tenném akkor sem, ha „lehetne”), de attól, hogy a négy fal között néha fölveszem, ne legyek beteg perverz állattá minősítve.
 

Utáljuk együtt, ami kötelező!

Az itt olvasható 2011-ben megjelent cikk arról tudósít, brit szakemberek szerint kötelezővé kellene tenni a sportmelltartót az iskolai tornaórákon:

„A hagyományos melltartók nem biztosítanak kellő védelmet és támasztékot a melleknek sporttevékenység közben, ami sérüléseket, fájdalmat okozhat, hosszú távon pedig mellek megereszkedéséhez vezethet – figyelmeztetett dr. Joanna Scurr, a Portsmouth Egyetem sporttudományi karának munkatársa. A szakember szerint a fiatal lányok általában nincsenek tisztában a nem megfelelő melltartó viselésének kockázataival, pedig erre már kora tizenéves kortól oda kellene figyelni, hiszen ezzel számos későbbi kellemetlenség megelőzhető lenne.
Az egyetemen végzett kutatások bebizonyították, hogy a mell mérettől és a mozgásforma jellegétől függetlenül is fel-le, jobbra-balra, valamint előre és hátra is mozog. „Lassú kocogás során a mellek legalább annyit mozognak, mint teljes sebességgel való futás közben. A fájdalom és a diszkomfort érzése pedig nem a mellek méretétől függ" – magyarázta a szakértő.
Scurr doktornő és kollégái szeretnék elérni, hogy a sportmelltartó a lányok iskolai tornafelszerelésének kötelező darabja legyen. Ez szeptembertől egyelőre kísérleti jelleggel valósul majd meg öt brit iskolában.
Magyarországon egyelőre még nem hallottunk hasonló ötletről, de talán érdemes lenne megfontolni.”

Nem tudom, mennyire komoly a hír, már az is elég abszurd, hogy egyetemi kutatás kellett annak kimutatásához, hogy a mellek mozgás közben mozognak. Nahát! Ki gondolta volna? Szóval komolysága vagy komolytalansága ellenére a felvetés elgondolkodtató lehet.

Nem vagyok sem „szakember”, sem nő, de úgy gondolom, a megfelelő méretű és minőségű tornadressz ugyanúgy korlátozza a mellek szabad mozgását, mint egy sportmelltartó – de mindenképpen jobban, mint egy lezser póló. Ne feledjük el, a tornadressz több mint egy évszázadon át a legmegfelelőbb viselet volt tornához. Az élsportban sem használnák ma sem, ha lenne tőle praktikusabb, előnyösebb, megfelelőbb viselet. Magam részéről nem értem, miért kell folyton újítani olyan dolgokon, amik beváltak. Miért kell valamit „kidobni” csak azért, mert „régi”? Kíváncsi lennék rá, mi az említett szakember véleménye a tornadresszről.

Egyébként kétlem, hogy ebben a nagy „demokráciában” bármit is kötelezővé lehet tenni, hiszen már mindenkinek joga van szinte bármihez, és nem is biztos, hogy ez a legcélravezetőbb út. Ha pedig mégis kötelezővé tennék a sportmelltartót, már most látom magam előtt, ahogy néhány év múlva minden lány a kötelező dolognak szóló általános utálattal beszél a sportmelltartóról, mint a legrosszabb, legcikibb ruhadarabról. Ez rögtön látható az idézett cikk hozzászólásaiból is, és az most teljesen mellékes, mi a téma tárgya.

Van egy olyan érzésem, azért utálunk annyira mindent, ami kötelező, mert múltunkban a dolgok, szokások kötelezővé tétele nem észérvek alapján, hanem ideológia, gyakran idegen ideológiai alapon történt. Aztán átestünk a ló túlsó oldalára.

Hol a határ?

Többször próbáltam már körüljárni azt a kérdést, hol a határ a „szexuális fűszer” és a betegség között. Talán nem is lehet a határvonalat egyértelműen kitűzni, azt viszont fontos tudni, ez a határvonal nem egyenlő azzal, mások mit tudnak még elfogadni és mit nem. Vannak, akik akkor sem tudnák elfogadni, hogy közös ágyukban megjelenjen egy tornadressz, ha az a férfi teljesítményét – ezáltal mindkettejük megelégedettségét fokozná. 

Az Egészséges embert is izgalomba hozhat egy harisnya című cikkben – többek között – az alábbi történet olvasható:

"Az interneten ismerkedtem meg egy férfivel, akivel később sohasem találkoztam – meséli egy 34 éves nő. – Sokáig cseteltünk, és a beszélgetéseink egyre erotikusabbakká váltak. Egyszer megkért arra, hogy ha nem volna ellenemre, küldjem el neki postán az egyik harisnyámat. Megtettem. Ettől valószínűleg felbátorodhatott, mert újabbakat és újabbakat követelt. Viccesnek tűnt, de amikor a harmadik randevúnkat mondta le, rádöbbentem, hogy én mint hús-vér nő voltaképp egyáltalán nem érdeklem."

Na, ez egy olyan történet, ahol valami nincs rendben. Egy minden tekintetben egészséges fétisiszta – szerintem – hasonló helyzetben örült volna, hogy olyan partnert talált, aki nagy valószínűséggel el tudja őt fogadni fétisével együtt, vagyis a harisnya elküldése inkább „plusz pontot” jelentett volna a folytatáshoz, nem végső beteljesülést, vagy menekülést. Az sem teljesen világos nekem, egy nő miért küldi el harisnyáját egy olyan férfinek, akivel soha nem találkozott. Persze nem tudjuk, mi van a háttérben, így csak találgatni lehetne. Nem zárom ki azt sem, a történetben szereplő férfi segítségre szorulna (és itt nem feltétlenül orvosi segítségre gondolok), de világos, hogy segíteni is annak lehet, aki hagyja, de legalább problémáját megosztja valakivel.

Ettől függetlenül én sajnos azt is el tudom képzelni, az egész egy kitalált történet, egy „jó vicc” volt, és a másik oldalon nem is ismerkedni akaró férfi, hanem jól szórakozó tizenéves(ek) ültek a gép előtt. Ha ez utóbbi történt, azt legalább annyira betegesnek tartom, mint mások a fétist.

A lovastornáról

„A gyakorlatok végrehajtása közben a ruha nem rejtheti el a lovastornász testének vonalát és formáit, akadályozva a bírók számára a gyakorlatok megítélését. A ruha nem keltheti meztelenség látszatát. A ruhának testhezállónak kell lennie, és minden ruhadarabnak és kiegészítőnek kapcsolatban kell lennie a lovastornász testével egész idő alatt.”

Nem, ez nem egy fétisiszta álmában létező sportág kitalált szabályait leíró gondolatsor. Nagyon is valós. Az idézet a Magyar Lovastorna Versenyszabályzatból származik.

 A lovasok.hu oldalon az alábbiakat olvashatjuk a lovastorna leírásánál: „Az akrobatikus elemekkel tarkított lovastorna története szintén a katonaságig vezethető vissza, hiszen a katonák lovas kiképzésében nagy szerepe volt az ügyességet fejlesztő kötelező gyakorlatoknak és egyensúlyérzéknek. A modern lovastorna, azaz "voltizsálás" (a francia voltige szóból ered, amelynek jelentése röpködni) gyakorlatait a versenyzők lépésben, ügetésben és vágtában mutatják be. A felkészítés folyamán a voltizsálók valamennyi jármódban megtanulják a gyakorlatokat. A leginkább a gyerekek körében népszerű sportágban a feladatokat a ló hátán, fel- és leugrásoknál közvetlenül a ló teste mellett hajtják végre. A voltizsálás a versenyeken bemutatásra kerülő kötelező és szabadon választott gyakorlatok mellett alapgyakorlatokból áll. A lovastornán, amely hazánkban 1985 óta létezik hivatalos sportként, csapatban, párosban és egyénileg is indulhatnak a versenyzők.”

 

A sportág részletesebb leírása, kapcsolódó információi itt találhatóak.

Bevallom, én e sportág létezéséről pár évvel ezelőtt nem is tudtam, de ahogy a leírásból is látható, hazánkban nem is tekint nagy múltra – annak ellenére, hogy lovas nemzetnek mondjuk magunkat. Gondolom, ezzel a hiányosságommal nem vagyok egyedül. Mint sok minden más – úgy tűnik – nyugaton ez is népszerűbb, elterjedtebb. A magyarországihoz viszonyítva mindenképpen. Ezt az is jelzi, jó néhány németországi webshopban lehet vásárolni a tornadresszel azonos anyagból készült ruhát, amely a lovastornához használatos. Persze ebben is – mint tornadresszben – lehet kapni „alap” és „versenyzéshez való” modelleket is. Az oldal alsó részén lévő linkek között ilyenek is találhatóak.

 

 

Mennyibe kerül?

Manapság nem lényegtelen dolog, mi-mennyibe kerül. Olyan történetekkel találkozva, ahol férfiak arról beszélnek, tucat számra van otthon tornadresszük, nyilván mindenkiben felmerül ez a kérdés is: mennyibe kerül a fétis?

Nos, ez sok mindentől függ. Nyilván annak, aki nem értékeli eme „gyűjtő szenvedélyt”, egy forint is sok érte. Ha komolyan átgondolja bárki, szüksége van-e mindarra, amit mondjuk a héten vásárolt, vagy a hűtőből mi mindent dobott ki a szemétbe, talán meg fog lepődni. Annyi mindent gyűjtünk mi emberek, aminek nem is nézzük az árát, mert valamiért „kell” nekünk, mások meg ugyanazt haszontalan kacatként, fölösleges kiadásként értékelik. Vagyis kinek-mi a drága. Vannak, akik százezreket költenek tengerparti nyaralásra, másoknak ez nem fontos. Vannak, akik divatos, szexi fehérneműkkel dobják fel szexuális életüket, mások erre nem költenek. Vannak, akik évente cserélik mobiltelefonjukat, amikor az előzőnek a funkcióit sem használták ki, másoknak megfelel egy divatjamúlt telefon is. Nem vagyunk egyformák. Persze lehet mondani azt is, minden drága, ha nincs miből kifizetni, és nem azért nem megy a tengerpartra az emberek jó része, mert nem szeretne, hanem azért, mert nem tudja kifizetni. Ez is igaz, de nem mindig. Egy doboz cigi ma körülbelül 800 forintba kerül. Aki elszív napi egy dobozzal, egy év alatt közel 300.000 forintot költött csak erre! Ugye mennyi mindent lehetne venni ebből a pénzből? Hány olyan ember cigizik, aki nem engedhetné meg magának ezt a luxust? Mielőtt az a vád érne, a cigiről nem lehet leszokni, ezért „muszáj” megvenni, gyorsan hozzáteszem, én is cigiztem, de annak árát ma másra költöm. Minden elhatározás kérdése. Tehát ez olyan kérdés, mint amikor azt mondjuk: „nincs rá időm”. Amire akarom, hogy időm legyen, arra előbb-utóbb van is, ugyanígy van a pénzzel is. Ha megvan bennem a fontossági sorrend, és nekem a tornadressz is fontos, akkor arra is lesz pénz. Ha kevés pénzem van, veszek egy olcsóbbat, másikat csak akkor, ha elkopott. Ha több pénzem van, vehetek minőségibbet, esetleg több is lehet egyszerre. Ezzel semmi gond nincs addig, amíg egy új tornadressz nem előzi meg a gázszámla kifizetését, vagy például a gyerek kedvenc könyvét a fontossági sorrendben. Amíg nem másnak kell hiányt szenvednie a szokásom miatt, és a saját normál életvitelem alapjait sem dönti le, addig nekem nem drága a fétisem. 

Elkerülhetetlen, hogy szóba ne hozzam itt is a lopás témakörét. Nem kívánok újra részletesen belemenni abba a kérdésbe, lopnak-e a fétisiszták, (írtam már ide tartozó gondolataimról), de a következőt hozzáfűzném. Szerintem egy fétisisztát az vihet rá az esetleges lopásra, ha fétise tárgyát egyáltalán nincs módja máshogy megszerezni. Vagy azért, mert az adott tárgyat/ruhát egyáltalán nem lehet megvásárolni, vagy, mert a vásárlástól is fél. Szerintem itt sokkal kisebb szerepet játszik a pénz hiánya, és a lopás inkább előfordulhat a legelső darab tini korban történő megszerzésénél. Sokkal inkább a helyzet adja az ilyen lopást, mintsem az eltervezett cselekedet lenne. Ha valaki rendszeresen lop, mert abban leli örömét, az teljesen más dolog, kleptomániának nevezik.

Hogy konkrétabban is választ adjak a címbéli kérdésre, a tornadressz fétis nem a legolcsóbb, de közel sem a legdrágább fétisek közé tartozik. Egy egyszerűbb tornadresszt három doboz cigi, vagy két kiló hús árán meg lehet venni. Van, aki megelégszik egy, esetleg két dresszel. Persze van olyan is, aki többet, többfélét, jobb minőségűt szeretne, és ha teheti, meg is veszi. Nyilván a határ a csillagos ég, mint ahogy ez bármi másra is igaz.

Orvosok a fétisről

Ha valamit meg akarunk érteni, nem árt több szemszögből megközelítve vizsgálni a témát. Ma már több olyan oldalt is találhatunk a neten, ahol orvosok válaszolnak konkrét kérdésekre. Bár személyes találkozás nélkül nyilván nem lehet diagnózist felállítani, de az időhiányban szenvedő internet használó talán hamarabb teszi föl érdeklődő kérdését ilyen oldalakon, minthogy orvosi rendelőkben várakozzon. Nem mellesleg: itt megkérdez olyat is, amit személyesen nem mer, még orvosától sem.

Találtam olyan megnyilvánulást orvos részéről, aki az alkoholizmushoz hasonlította a fétist, mondván, hogy az érintett nem veszi észre, hogy valami gond van. Tény, hogy minden megközelítés kérdése, és más nézőpontból más kép rajzolódhat ki, mégsem érzem általánosan igaznak a hasonlatot. Ismerek súlyos alkoholistát, akinek tönkrement az élete. Felesége elhagyta, gyerekei elfordultak tőle, munkahelyét elveszítette, nem maradt semmije. Ennek ellenére nem látja be, hogy környezetének és magának is súlyos károkat okoz. Mint ahogy az alkoholistát is megkülönböztetjük attól, aki mértéket ismerve a maga helyén és idejében élvezi az alkohol hatását, úgy a fétisnél is tegyünk különbséget aközött, hogy valakinek nem ez határozza meg a hétköznapi életét és emberi kapcsolatait, vagy kizárólag fétisére gondol, és mondjuk fontosabb dolog elől is elveszi a pénzt azért, hogy fétisére tudja költeni.

Egy másik megközelítésben – másik orvos – a fétist „szexuális fűszernek” nevezi, ami szerintem rendkívül találó, szemléletes „fordítás” lehet. Óvatosan kezeli azt is, hol kezdődik a betegség, és hol végződik az „átlagostól való eltérés” – mondhatnánk, meddig lesz az étel ízletesebb a fűszerezés mértékétől, és honnantól lesz ehetetlen, hiszen ez erősen egyén- és szituációfüggő.

Volt olyan is, aki lényegre törő választ adott az aggódó kérdésre:  „Úgy éljen szexuális életet, hogy az Önnek és partnerének kielégítő legyen.”

Több esetben felmerülő kérdés a teljesítőképesség és a fétis közötti viszony mibenléte, de erről majd később írok.

Halkan jegyzem meg, nem vagyok benne teljesen biztos, hogy egy képzett szakember minden esetben tökéletesen ki tudja zárni magánvéleményét az olyan kérdés megítélésében, amelyben nem határozhatóak meg végleges és megváltoztathatatlan határok. Természetesen itt az "ártatlan, de furcsa" szokásokat firtató kérdések megválaszolására gondolok, nem pedig az olyan szélsőséges esetekre, amelyek saját, vagy környezete testi épségét veszélyeztetik. De az utóbbit sem elítélni kell, hanem gyógyítani.