Apró léptekkel előre

Biztos vagyok benne, hogy tornadressz témában valamennyire jártas emberek itt Magyarországon mind ismerik a Fess márkát. Köszönhető ez a cég hosszú múltjának és termékeinek is. Bár a közelmúltból nincs személyes tapasztalatom, de volt már több Fess tornadresszem, sőt, talán a legelső is az volt. Azokról elmondhatom, mind kiváló minőségű, tartós és kényelmes volt. Majd egy idő után eltűntek termékeik az általam akkor ismert boltokból, a weboldaluk is lényegében teljesen üres volt. Azt gondoltam, talán már nem is gyártanak tornadresszt, inkább maradnak a vélhetően nagyobb piacot jelentő fürdőruháknál, vagy akár meg is szűnik a cég. Amikor néhány éve végre lassan, de életre kelt weboldaluk, örömmel láttam, hogy továbbra is léteznek. Legutóbb, mikor a "2014-15 évi tornamezkollekció" címet láttam oldalukon, kíváncsivá tettek, mi is rejlik a cím mögött.

 A külföldi nagy márkák között megszokott tény, hogy évről évre új kollekciót jelentetnek meg, hiszen a piaci verseny, a vásárlói társadalom ezt követeli meg. Megjegyzendő, a tornadresszből csak úgy lehet divatot teremteni, ha van belőle választék, ha van benne megújulás, és nem csak ugyanazt a modellt lehet venni éveken át. Persze véget nem érő értekezéseket lehetne folytatni a kereslet és a kínálat viszonyairól, hogy előbb a keresletnek kellene-e nőnie az igazi kínálat kialakulása végett, vagy pontosan a kínálat megléte lendítené fel a keresletet - de ezt inkább meghagyom a közgazdászoknak, piackutatóknak. Mindenesetre a cím mögött némi marketing szele érezhető, hiszen felkelti azzal az érdeklődést, hogy itt valami újat láthatsz. Akinek pedig az érdeklődésére számot tartó témában újat ígérnek, azt kíváncsiság keríti hatalmába. Így voltam én is ezzel, tehát rákattintottam. Ezt követően megtudhattam azt is, a tornamez kollekciót Borbély Beatrix divattervező tervezte. Itt is megállhatnánk egy gondolat erejéig. Valljuk be, azért az nagyon nagy szó, hogy Magyarországon egy divattervező magyar cég részére tornadresszeket tervez.

Ekkora várakozás után viszont maga a kollekció kifejezetten csalódás volt számomra. Fantáziátlan, egyhangú, és hasonló jelzők jutottak eszembe. Költői kérdésként felmerült bennem, hogy a tisztelt divattervező legalább tájékozódott-e a nemzetközi trendekről, mielőtt ebbe a munkába belekezdett, vagy ha csak ennyit tudott kihozni magából, akkor... De nem szeretnék igazságtalan lenni, hiszen nem ismerem a hátterét a tervezésnek, lehet, meg volt kötve a keze. Az is lehet, többféle terv készült, de a cég valamiért ezeket fogadta el, nem tudom. Bárki és bármi miatt is lett ilyen a végeredmény, bennem ottmaradt a cinikus kérdés: Magyarországon talán törvény tiltja azt, hogy egy tornadressz olyan legyen, ami megjelenésében is úgy igazán elnyerje a leendő vásárló tetszését? Talán mert abban az esetben nem csak az vásárolná meg, akinek mindenképpen szüksége van rá, hanem valaki azért is megvenné, mert jól néz ki, aztán végül esetleg meg is kedvelné ezt a ruhadarabot?

Végül felemás érzésként eszembe juttatja Pelikán József szavait: "Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk!" De legyünk pozitívak, és bízzunk abban, 2016-ra lesz folytatás, lesz majd ismét új kollekció, ami talán jobban sikerül. Általában nem szeretem, amikor valamely témában a külföldit utánozzuk, de ha egyedül nem megy, azért nem szégyen máshonnan meríteni.

Utóirat: nem tartozik ide, de ha már a Fess került szóba, az anyagkategóriáikkal egyszerűen nem tudok mit kezdeni: "egyszínű", "egyszínű-fényes" és "fényes". Tehát az "egyszínű", az nem fényes? A "fényes" pedig nem egyszínű? Az "egyszínű-fényes" pedig valami furcsa átmenet a kettő között? Ez olyan, mintha métert hasonlítanánk össze a literrel. Aki érti, mit takarnak ezek a kategóriák, az szóljon, mert nekem nem megy.

A szabadság különböző megfogalmazásai

Vannak dolgok, amiket nem szeretnék viszontlátni blogomon, az egyik ilyen téma a politika. A kivétel viszont erősíti a szabályt, és ma mégis egy olyan újságcikket választottam kiindulási alapul, amiben szóba kerül Kádár János, 1956, a Szovjetunió, a borscs és a kánkán. Hogy jön ide az utóbbi? Úgy, hogy Hruscsov amerikai látogatása során a kényes kérdéseket kikerülve, szívesebben beszélt a kánkánról, mert ugye a legjobb védekezés a támadás. Szóval szerinte a kánkán a megcsömörlött és züllött emberek kultúráját képviseli, romlott emberek ízlését szolgálja ki. A Népszava 1959. szeptember 25-i számában megjelent cikk szerint az ilyesmit Hruscsov erkölcsi törvénnyel tiltaná, és a szovjet emberek egyébként is elfordulnak az ilyesfajta látványosságtól, amit Amerikában szabadságnak neveznek.

Nem akarok hosszú fejtegetésbe és kommentálásba kezdeni sem a politikai rendszerek, sem a világ változásait, igazságát, vagy hazugságát illetően, de az írás nagyon jól szemlélteti azt, hogy a dolgok megítélése, elfogadása térben és időben nagyon is változó. Ha időnként szomorú történeteket, nehéz sorsokat látok - legyen az a való élet, vagy akár valós alapokra épülő film, írás - amellett, hogy lehangol, mindig erőt is ad. Igen,erőt kell hogy adjon, mert minden viszonylagos. A saját sorsunk soha nem lehet olyan nehéz, hogy a világon valahol, valaki másnak ne lenne még nehezebb. Amikor ezzel szembesülünk, ha csak egy pillanatra is, de átértékeljük saját helyzetünket. Néha ezek a pillanatok igenis segítenek. Úgy gondolom, senki szenvedése nem hiábavaló, ha abból valaki, valahol erőt tud meríteni, éljen akár a világ másik felén, vagy fél évszázaddal később.

 

Miközben ma is sokan küzdünk ilyen-olyan elfogadásért, különböző jogokért, két dologra nem árt időről-időre emlékeztetni magunkat: tudjuk értékelni a meglévőt, az apró lépéseket is, és ahogy a cikk is írja, van úgy, hogy különböző fogalmaink vannak a szabadságról. Persze mindez nem lemondást, vagy egy cél feladását jelenti, szimplán arról van szó, más nézőpontból máshogy mutatnak a dolgok. Ha ezt kölcsönösen elfogadnánk, az a világ sok problémáján segítene, talán nagyobbakon is, mint egy fétis megítélése.

 

A teljes cikk itt olvasható.