Ezúttal olyan
témáról írok, aminek látszólag semmi köze a bloghoz. Nyugalom, nem váltok
profilt, és nem is tévedésből került ide az alábbi írás.
Ha manapság
nyelvtanulásra adjuk fejünket (és mellé időnket, pénzünket), akkor
elgondolkodunk, melyik nyelvet válasszuk. Nyilván rengeteg szempont jöhet szóba
a választásnál. Amint itt olvashatjuk, "a
nyelv olyan, mint a halásznadrág, hol divatos, hol pedig egyáltalán nem". De
nem volt ez mindig ilyen természetes. Ki
ne tudna róla, hogy hazánkban több évtizeden át kötelező volt orosz nyelvet
tanulnia minden fiatalnak? Sokan saját bőrükön tapasztalták, míg mások már csak
szüleiktől hallottak róla. Igen, közben felnőtt egy korosztály, aki elképzelni
sem tudja, milyen lenne az, ha az iskolákban csak egy nyelvet lehetne tanulni,
azt viszont kötelező volna, nincs mese. A kötelező nyelvoktatás eme formájának
hatékonyságát - pontosabban annak teljes hiányát - jól szemlélteti az a tény,
hogy az 1949-től kötelező oktatás következtében ma minden 70 év alatti magyar
embernek beszélnie kellene legalább egy idegen nyelvet, az oroszt, de az is
ismert mindenki előtt, ezzel szemben mi a valóság nyelvtudásunkat illetően. Hasonlóan
jelzi az orosz nyelv iránt kialakult közutálatot az is, hogy a kötelező oktatás
megszűnését követően 1990-ben mindössze 257 ember tanult nálunk önként oroszul.
Biztos vagyok abban is, hogy ez utóbbi szám ugyanúgy nem ésszerű, mint az
előtte megszokott egységes kötelezés sem.
Az 1990-es adatokra nyilván sok
minden hatással volt, így az is, hogy már mindent utáltunk, ami az előző
évtizedekhez kapcsolódott, és az is, hogy vonzóvá váltak más nyelvek, amik
addig ha nem is tiltottak, de lényegében elérhetetlenek voltak - első, iskolában
tanulható idegen nyelvként mindenképpen. Ha az orosz nyelv valós népszerűségére
lennénk kíváncsiak, én semmiképpen nem az 1990-es éveket venném alapul. Az
igazsághoz talán most vagyunk legközelebb. Most, amikor az orosz nyelvtanulást
mindenféle kötelezés és előítélet nélkül választja az a korosztály, akinek ez
már így természetes.
Ha valami
igazán távol áll blogomtól, az a politika. Nem is fogom ide beengedni semmilyen
formában, ezért nem fejtegetem bővebben a témát. Viszont bármennyire is súrolja
a kötelező orosz nyelvoktatás elemezgetése a politika határait, úgy gondolom
nagyon jól szemlélteti azt az emberi jellemzőt, amiről már sokszor szót
ejtettem: ami kötelező az utáljuk. Aztán amikor már nem kötelező, akkor még
jobban utáljuk, mert már azt is szabad. Igazán objektív megközelítésre csak az
képes, akinek sem a kötelezésben, sem a szabaddá válásban nem volt része, és nem a
"miért ne" hanem a "miért" kérdésre keresi a válaszokat.
