2015. január 27., kedd

A szabadság különböző megfogalmazásai


Vannak dolgok, amiket nem szeretnék viszontlátni blogomon, az egyik ilyen téma a politika. A kivétel viszont erősíti a szabályt, és ma mégis egy olyan újságcikket választottam kiindulási alapul, amiben szóba kerül Kádár János, 1956, a Szovjetunió, a borscs és a kánkán. Hogy jön ide az utóbbi? Úgy, hogy Hruscsov amerikai látogatása során a kényes kérdéseket kikerülve, szívesebben beszélt a kánkánról, mert ugye a legjobb védekezés a támadás. Szóval szerinte a kánkán a megcsömörlött és züllött emberek kultúráját képviseli, romlott emberek ízlését szolgálja ki. A Népszava 1959. szeptember 25-i számában megjelent cikk szerint az ilyesmit Hruscsov erkölcsi törvénnyel tiltaná, és a szovjet emberek egyébként is elfordulnak az ilyesfajta látványosságtól, amit Amerikában szabadságnak neveznek.

Nem akarok hosszú fejtegetésbe és kommentálásba kezdeni sem a politikai rendszerek, sem a világ változásait, igazságát, vagy hazugságát illetően, de az írás nagyon jól szemlélteti azt, hogy a dolgok megítélése, elfogadása térben és időben nagyon is változó. Ha időnként szomorú történeteket, nehéz sorsokat látok - legyen az a való élet, vagy akár valós alapokra épülő film, írás - amellett, hogy lehangol, mindig erőt is ad. Igen,erőt kell hogy adjon, mert minden viszonylagos. A saját sorsunk soha nem lehet olyan nehéz, hogy a világon valahol, valaki másnak ne lenne még nehezebb. Amikor ezzel szembesülünk, ha csak egy pillanatra is, de átértékeljük saját helyzetünket. Néha ezek a pillanatok igenis segítenek. Úgy gondolom, senki szenvedése nem hiábavaló, ha abból valaki, valahol erőt tud meríteni, éljen akár a világ másik felén, vagy fél évszázaddal később.
 
Miközben ma is sokan küzdünk ilyen-olyan elfogadásért, különböző jogokért, két dologra nem árt időről-időre emlékeztetni magunkat: tudjuk értékelni a meglévőt, az apró lépéseket is, és ahogy a cikk is írja, van úgy, hogy különböző fogalmaink vannak a szabadságról. Persze mindez nem lemondást, vagy egy cél feladását jelenti, szimplán arról van szó, más nézőpontból máshogy mutatnak a dolgok. Ha ezt kölcsönösen elfogadnánk, az a világ sok problémáján segítene, talán nagyobbakon is, mint egy fétis megítélése.
 
A teljes cikk itt olvasható.

1 megjegyzés:

  1. Teljes mértékben egyetértek, főleg az utolsó bekezdést illetően! Tudni kell az apró sikereket is sikerként elkönyvelni úgy a munkahelyen (ott nem lehet másképp kibírni), úgy a magánéletben is!

    VálaszTörlés