Ha egy átlagember hall a
fétisről, mint számára teljesen ismeretlen fogalomról valamit, netán
kíváncsiságát kielégítendő megpróbál utánajárni, mi is az, kézenfekvő, hogy az
internethez fordul. A szenzációhajhász, botrányéhes médiából esetlen még akkor
is hall róla, ha nem érdekli a kérdés. Itt jönnek a veszélyek, annak a
veszélyei, amikor valakik, nézettségüket vagy olvasottságukat növelendő (hiszen
így kapnak több pénzt a reklámok után), olyan dologról írnak szakértői
látszatot keltve, amiről halvány fogalmuk sincs. Az átlagolvasó meg persze
beveszi – miért nem tenné – hiszen a mai társadalomban a botrányra, szenzációra
van igény. Ez a hír.
Ez visz rá olyanokat, mint én,
hogy arról beszéljünk, ami igazából nem tartozik a széles közvéleményre. Nem
magamutogató vagyok, és nagy többsége a fétisét ismerő embereknek szintén nem
az, de az sem engedhető meg, hogy az egyszerű kíváncsisággal érdeklődő ember
ilyen médiában megjelenő cikkek alapján vonja le téves következtetéseit, mint
például ez:
Gyorsan hozzáteszem, véletlen,
hogy pontosan erre a cikkre akadtam rá, találhattam volna számtalan hasonlót,
hasonlóan megtévesztőt, félrevezetőt.
Igen, erősen félrevezető. Hogy
jön egymáshoz az „orrfétis”-nek nevezett dolog, és a teljes joggal
megbotránkoztató „holttest iránt érzett szexuális vonzalom”. A necrofilia
valóban betegség, nem más. Egyébként sem hiszem, hogy ilyen emberek rohangálnának
az utcán. Hogy lehet a necrofiliát, vagy az önmagában életveszélyes „játékot”
jelentő hematofiliát egy szinten emlegetni olyan fétisekkel, amelyek tényleg
senkinek sem ártanak. Sem művelőjének, sem környezetének. Már a cím is
félrevezető: „A hét legmegdöbbentőbb szexuális fétis”. Maximum annyiban
érthető, hogy a „megdöbbentő” szó – vagy valami hasonló – benne kell legyen egy
„jól sikerült” címben, hiszen anélkül nem kattint rá senki, anélkül nem hír a
hír.
Nem tudom, a cikk írójának mi a
megdöbbentő abban, ha valaki szereti a szép orrokat? Szeretheti, de nyilván nem
csak az orra miatt fogja kedvelni párját, úgy értem, nem fogja azt gondolni
magában, nem számít, hogy már egy foga sincs, meg büdös is, ápolatlan is, de
milyen szép orra van!
Azzal is vigyázni kell, mit „nyilvánítunk”
fétisnek, és mit nem. Persze nincs egyértelmű határ, de ha van „orrfétis”,
akkor lehetne nőfétis azoknak, akiket izgalomba hoz egy szép nő, meg férfifétis
azoknak, akiket izgalomba hoz egy izmos férfi. Sőt, hogy ne diszkrimináljunk,
legyen egyszerűen emberfétis! Hát ilyen hülyeségeket azt hiszem, bárki tudna
írni, csak az a gond, ha az ilyesmit valakik komolyan veszik, tényként
kezelik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése