Mi a fétis?

Talán illet volna ezzel kezdenem, de nem könnyű a kérdés megválaszolása, ha egy definíciót akarunk hallani. Arra nem is vállalkozom, én alkossak ilyet, inkább próbálom körüljárni a kérdést. Aki ismeri e tárgykörbe tartozó vonzódását, talán nincs is szüksége egy meghatározásra, de ha teljesen tájékozatlan érdeklődő tájékozódni próbál, az internethez fordul – mert máshová nem tud. Ekkor kezdődnek a bajok, mert bizony ilyeneket talál:

„Kizárólag a férfiakra jellemző nemi eltévelyedés. A pszichoszexuális érés folyamata során a gyermek szexuális fantáziájához bizonyos holmik (női fehérnemű, cipő stb.) kapcsolódnak, és a későbbiekben ezek megpillantása vált ki nemi izgalmat. A fétisiszták gyakran szárítóról, szennyesládából lopnak ruhadarabokat vágyaik kielégítéséhez.”

Már a megfogalmazás első kijelentése sem igaz, miszerint kizárólag férfiakra jellemző, és az „eltévelyedés” szóval rögtön el is döntötte, valami negatívról van szó – holott egy meghatározásnak nem a minősítés a feladata. Azt pedig végképp elutasítom, hogy a fétisiszták gyakran szárítóról lopnak ruhákat! Olvastam már olyanról, hogy iskolai öltözőből fiú elvitte az otthagyott, tulajdonosának talán már nem kellő tornadresszt, de nem a lopás volt maga a cél. Álszent sem akarok lenni, első tornadresszemet magam is loptam. Egy áruház próbafülkéjében magamra vettem, és kisétáltam. 15 éves fiúként ugyan honnan és miből vettem volna magamnak tornadresszt? Elhiheted, ha kérhettem volna szüleimtől lány tornadresszt magamnak, akkor nem lopom el. Ezzel együtt nem vettem volna el senkiét, ami utána valakinek hiányzik. Nem tartom elfogadhatónak a lopás ilyen formáját sem, de igen, megtörtént. Nem azért írtam le, mert büszke vagyok rá, hanem mert őszinteséget ígértem, és a teljes igazsághoz ez is hozzátartozik. Ugyanakkor a fétisiszták között semmivel sem nagyobb a lopásra való hajlam, mint a nem fétisiszták között, valamint nem hinném, hogy egy senkinek nem kellő tornadresszt „elvenni” nagyobb bűn, vagy gyakoribb dolog lenne, mint például a munkahelyről ezt-azt hazahordani. Ismersz olyat, aki valamit hazavitt a munkahelyéről? Legyen az bármilyen apró dolog, akár fénymásolópapír, megmaradt alapanyag, vagy bármi. Ismersz olyat, aki szárítóról lopja mások ruháit?

Egy másik oldalon ez olvasható: „A szexuális fetisizmus hivatalosan a parafília egy fajtája, nevezetesen egy tárgy vagy testrész irányába táplált vonzalom, ami az illető életében a szexuális örömszerzés meghatározó forrását jelenti. A fétissel rendelkező személy szexualitását nem a partnerrel átélt közös élmény határozza meg, hanem egy adott tárgy, szokás, testrész iránt érzett vonzalma. Maga a fetisizmus mint kifejezés azonban mást takar az orvosi-pszichológiai irodalomban és mást a köznyelvben. Abban az esetben minősül betegségnek a tárgyra való fixáció, ha az illetőnél huzamosabb időn át tart a kizárólagos vonzalom, ha a személy viselkedése kényszeres formát ölt, az állapotot szenvedésként éli meg, képtelen a normál életvitelre, esetleg egy másik személynek kára származik belőle, és egészségére is kihat szenvedélye. Ekkor már valóban parafíliának tekinthető az állapot, hisz a függő személy segítségre szorul.
Ez azonban igen ritka, az esetek túlnyomó százalékában a fetisizmus a szexuális szabadság megélésének egy különleges - egyesek szemében visszatetszést keltő - formája. A köznyelv fetisizmusként említ sok olyan szexuális szokást, amit az orvosi szaknyelv nem sorol e témakörbe, a vonzódást megélő vagy környezete mégis fétisről beszél. Ilyenkor kerül elő a csipkefűző, a neccruha, a bőrszerkó, a szájpecek vagy a lakkcsizma.”

Ezt magam részéről már jobban el tudom fogadni, de értelmezésével vigyázni kell. Fontos benne annak leszögezése, hogy az orvosi értelemben vett fétis és a köznyelvi fétis szó nem egészen ugyanazt jelenti. Az orvosi értelemben véve a fétis valóban betegség, ha huzamosabb ideig tartó, kizárólagos vonzalom áll fenn a fétis tárgya felé, ahol a hangsúly a huzamos időn és a kizárólagosságon van, vagyis nem a szexuális élete javítására használja a fétis tárgyát, hanem teljes életvitelére károsan kihat. Hogy konkrétabb legyen, ebben az értelemben nem nevezhetjük betegségnek azt sem, ha egy férfi saját magán visel tornadresszt, de mellette ez nem szünteti meg – sőt javíthatja – normál szexuális életét. Meggyőződésem, hogy egyetlen tornadresszt viselő férfi sem tornadresszével akarja leélni életét, és legtöbben pontosan ezért nem merik elmondani párjuknak, mert nem akarják őt elveszíteni!

Tehát a félreértések elkerülése végett a betegséget parafíliának nevezzük, amihez a köznyelvben használt fétisnek annyi köze van, mint egy pohár víznek az óceánhoz.

Az utóbb idézett leírásban van egy egész jó szemléletes rész, ami úgy érzem, könnyebben megfogható azok számára, akik teljesen tájékozatlanok a kérdésben: „A valóságban a szenvedély kiváltója bármilyen tárgy lehet, de a szexuális segédeszközök (dildó, vibrátor), vagyis eleve a nemi örömszerzés céljából készített tárgyak jellemzően nem válnak a fétis tárgyává. Sokak számára izgató egy selyemlepedőn tekergő nő, de aki már a selyemlepedőt az áruházban megérintve is pulzusemelkedést tapasztal, valószínűsítheti magában, hogy megtalálta fétisét.”

Vagyis mást jelent az, ha a selyemlepedőről az jut eszébe az embernek, milyen jót szexelnék rajta a párommal, és mást az, ha maga a lepedő vonzó, szexuális izgalmat okoz. Attól, hogy valakinek maga a selyemlepedő is izgalmat okoz, még nem jelenti azt, nem látná rajta szívesen a párját is. Gond akkor lehet, ha csak és kizárólag a lepedő érdekli, semmi más. Gond lehet, de ha ezt ő maga nem szenvedésként éli meg, ha nem árt vele senkinek, akkor még mindig nincs gond.

Érdekes megjegyzés az is, hogy az „eleve nemi örömszerzés céljából készült tárgyak” nem válnak fétis tárgyává. Vagyis, ha egy nő vibrátorral örömet szerez magának, és ezt rendszeresen, partner nélkül teszi (tehát a fétisizmus egyéb feltételei fennállhatnak), a vibrátor akkor sem fétis tárgya, mert az „arra való”? Mi van egy uborkával? - mert az meg nem „arra való”. Nem értem. Ki dönti el, mi-mire való?  Egy darab papír valakinek arra való, levelet írjon. Valakinek arra, repülőt hajtogasson belőle. Valakinek meg arra, tüzet gyújtson. Ezen a gondolatmeneten haladva kezdünk visszajutni oda, köznyelvi értelemben az a fétis, ami általánosan nem elfogadott.

Összességében azt mondhatom, lehet találni számtalan meghatározást a fétis fogalmára, de túl bonyolult a kérdés ahhoz, hogy rövid definícióval biztonságosan lehetne leírni, így mindegyiket kellő óvatossággal kell kezelni. Az óvatosságra azért is szükség van, mert túl sok dolgot nevezünk fétisnek - talán tudatlanságunkból, talán azért, mert nem létezik rá más szó. Túl sok olyat, aminek semmi köze egymáshoz, és az általánosítással eshetünk a legnagyobb hibába.