Hát akkor lássuk, miért is vonzó nekem egy tornadresszt
viselni. Mindenesetre mély elemzést ne várjon senki, nem vagyok sem
pszichológus, sem szexológus, sem hasonlók, csak a saját gondolataimról tudok
beszélni. Ahogyan már említettem, elsőre a kíváncsiság vitt rá egy dressz
felpróbálására. Mondhatnám, a véletlen indított el ezen az úton. Talán az tett
kíváncsivá, hogy a tornadressz annyira különbözik a férfiruháktól. Színes,
testre simuló, rugalmas. Először azt is nehezen tudtam elképzelni, hogyan lehet
egyáltalán fölvenni, hiszen ha nem lenne rugalmas anyagból, kialakítása miatt
talán bele sem lehetne bújni, meg lehúzni sem lehetne magunkról. Szóval valami
szokatlan, valami új érzést adott, ami jó volt. A mai modernebb dresszek anyaga
még tökéletesebben követi a testet, olyan, mintha egyszerre mindenhol ölelne,
simogatna. Van rajtam valami, ami kényelmesen rám feszül, tehát érzem minden
négyzetcentiméterét, közben meg mégis olyan, mintha nem lenne rajtam semmi.
Semmilyen mozgásban nem szab gátat, nem akadályoz. Nem csúszik fel, nem csúszik
le, nem gyűrődik… Nem tudom máshogyan
megfogalmazni, miért vonzó egy tornadresszt magamra húzni, azt pedig még inkább
nem tudom, miért tetszik sokkal jobban a csillogó, fényes anyag, mint a matt.
Egyébként nem szoktam magamat tornadresszben nézegetni, vagy fényképezni, csak
fölveszem ruha alá, vagy ha megtehetem, mert éppen egyedül vagyok otthon, akkor nem veszek
rá semmit.
Az jutott most eszembe, érdekes, hogy egy nő, ha mondjuk egy irodai
munkahelyre, egy üzleti rendezvényre, vagy hasonló, viszonylag konzervatív
öltözködést igénylő alkalomra öltözik föl, akkor is vannak választási
lehetőségei. Fölvehet szoknyát, fölvehet nadrágot, ruhája lehet nagyon zárt,
vagy viszonylag nyitottabb, bármilyen szín szolidabb árnyalatában megjelenhet,
senkinek nem fog feltűnést okozni. Míg egy férfi miből választhat ilyen
alkalmakra? Nagyjából semmiből. Fölvehet valami sötét nadrágot és zakót fehér
inggel, nyakkendővel. Semmi bajom a nyakkendővel, ha tényleg azt kívánja az alkalom,
fölveszem, de 8-10 órát zakóban, nyakkendőben töltve szinte mindig megfájdul a
hátam. Elismerem, elegáns viselet, de semmi kényelem nincs benne. Azt is
hozzátenném, viseljen nyakkendőt nyári 40 fokban az, aki kitalálta! És akkor
még arról is beszélhetnénk, illik-e levenni a zakót, és illik-e rövid ujjú
inget viselni. Szóval miért alakult ez így?
Visszatérve a tornadresszre, valahol olvastam – egy lány írta
–, szerinte „ott lenn” nagyon kényelmetlen lehet egy tornadressz a fiúknak, mert
az a lányokra van kialakítva. Persze kényelmetlen, ha nem jó a méret, ha nem jó
az anyaga (mert nem eléggé elasztikus), de megfelelő méretben pontosan az
ellenkező hatást váltja ki! Egyébként mi különbség van kialakításban egy férfi fecske
alsó és a női tornadressz alsó része között?
Enyémhez hasonló külföldi blogon találtam a címben feltett
kérdésemhez kapcsolható választ, ami lefordítva valahogy így hangzik:
"Nem szerettem soha a fétis kifejezést, mert erről
a szóról perverz, degenerált emberekre asszociálunk. Most már
tudom, hogy ez a dolog általában ártalmatlan. Nos, az én fétisem a tornadressz, amit imádok. Szeretem látni nőkön, de leginkább magam szeretem viselni.
Most közel
70 tornadresszem van.
Igen, valóban annyi. Megszállottja vagyok, nem gondolod? A szekrény tele van velük, különböző stílusokban
és színekben, de mindegyik más és más. Van
néhány egyrészes női fürdőruhám is. Tudom, léteznek
férfiaknak készült tornadresszek, de azok egyszerűen nem ugyanazok, én csak női tornadresszt
hordok. Hiszed vagy
nem, abban érzem magam legjobban."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése