Fétis vagy önkielégítés?

Találtam a neten két cikket. Az egyik a fétisekről, a másik az önkielégítésről szól – vagyis két olyan szexualitáshoz kapcsolódó fogalomról, amelyek megítélésé, elfogadottsága mondjuk úgy, nem egységes. A két írást azért is érdemes egymást követően olvasni, mert a szerző személye is megegyezik. A cikkek összehasonlításából valamelyest objektívebb kép szűrhető le, mint ha más-más szerzők műve lenne, de az adott személy gondolkodását mindenképp tükrözi.

Fétis - Nemi vágyat kiváltó tárgyak és testrészek

A maszturbálas - avagy a szexuális önismeret

A fétisekről íródott cikkben ezt olvashatjuk: „Amikor olyan dolgokat „ízlelgetünk” melyek a szexet hivatottak feldobni, az egyáltalán nem baj. A gond akkor kezdődik, amikor ezek nélkül az adalékok nélkül egyszerűen üressé válik az együttlét, és már nem is a másik ember személye a fontos, hanem az adott tárgy, vagy érzés megléte. Mindent ki lehet próbálni, amit mindkét fél akar, de figyeljünk arra is, hogy ne kerüljünk a saját játékainktól függésbe.”

Aztán így folytatja: „A szexuális játékszerek és izgatószerek között előkelő helyen szerepelnek a különböző anyagok. Az ezekhez kapcsolódó fétis enyhe változatában csak egy-két olyan darabot viselnek, melyek az adott anyagból készültek. Súlyos esetben azonban az egész testet fedi a szövet, és sokszor nincs is szükség a klasszikus értelemben vett szexuális izgatásra, valamint, ebből következően, a partner jelenlétére. Több olyan anyag is van, mely kiválthatja a kóros vonzalmat.”

Az önkielégítésről szóló cikk pedig így fogalmaz: „A maszturbálás egészséges szexualitásunk kialakulásának egyik alapköve. Mégis, mikor már nyíltan kezeljük a kényes témákat, az önmagunknak szerzett örömök még mindig tabunak, sőt, sok esetben bűnnek számítanak.”

Folytatja: „sok feleség és barátnő megijed, amikor kiderül, hogy a férje vagy a barátja- akár viszonylagos rendszerességgel is- maszturbál. Ez azonban nem ad okot félelemre, mivel a felnőtt férfiak ugyanúgy igénylik ezt a fajta örömöt, mint tini önmaguk.”

Aztán így: „… hogyan lehetne könnyíteni az önkielégítés tabu mivoltán? Ez pofonegyszerű: nyugodtan vigyük be a közös ágyba. … Tehetjük „társas” cselekménnyé is, annak ellenére, hogy neve nem éppen ezt sugallja.”

Hát nekem van néhány problémám ezekkel az írásokkal:

Teljesen összemosódnak benne a szexuális játékszerek a fétisekkel, illetve egyes fétisek más fétisekkel. Olyan, hogy fétis „enyhe változata”, meg „súlyos változata” nem létezik. A felhozott példa meg egyenesen ökörség. Bocsánat, nem akarok ilyen alpárian fogalmazni, de honnan veszi, hogy a ruhákhoz kapcsolódó fétis „súlyossága” a felvett ruhadarab méretétől függ? Ugye, aki nem szemellenzővel olvassa az ilyen cikkeket, az észreveszi, milyen blődségeket sorolnak fel helyenként? Inkább világossá kellett volna tenni azt, az egyik fétisnek semmi köze a másikhoz, és a fétisiszta embernek van saját fétise, nem pedig az összes lehetséges fétist kedveli. A fétisre értelmezi a szerző azt a kijelentését is, miszerint „a gond akkor kezdődik, amikor… már nem is a másik ember személye a fontos, hanem az… érzés megléte”. Hát nem is tudom. Elgondolkodtam rajta egy pillanatig, mai világunkban hány ember éli úgy – egyéb tekintetben teljesen elfogadott – szexuális életét, hogy nem is a partner személye a fontos, hanem az érzés, partnertől függetlenül. Szerintem a fétis sokkal erősebben tud összekötni egy azonos érdeklődésű párt, mint egy fétis nélküli kapcsolat.

Ha szembeállítom a két cikk kijelentéseit, még több gondom akad:

Míg a maszturbálás „egészséges szexuális életünk alapköve”, addig a fétis „kóros vonzalom”. Ha a fétisnél – a szerző szerint – akkor kezdődik a gond, ha „már nem is a másik személye a fontos” - vagy „súlyos esetben… nincs is szükség… a partner jelenlétére”, akkor az önkielégítés mitől egészségesebb, mint a fétis? A fétisnél figyelni kell arra, „ne kerüljünk függésbe”, de az önkielégítést természetes módon „felnőtt férfiak ugyanúgy igénylik,… mint tini önmaguk”.

Lefordítva:

A rendszeresen önkielégítést végző férfi helyes úton jár, sőt vigye be a közös ágyba is az önkielégítést, de a rendszeresen tornadresszt magára vevő férfi beteg, mert nem egy tenyérnyi helyen szeretné érezni azt „érintést”, hanem az egész testén. Akkor meg pláne bűnt követ el, ha párjával együtt (és nem helyette) szeretné élvezni a fétis által adott pluszt.

Vannak mindkét cikkben részigazságok, de az egyetlen igazán értékelhető kijelentése, pontosabban kérdése, amit jó lenne, ha mindenki feltenne magának: „miért várjuk el egy másik embertől, hogy tudja, mivel szerezhet nekünk örömet, ha még mi magunk sem tudjuk?”

Összességében a két témáról nem tudhattunk meg túl sok objektív információt, azt viszont annál inkább, mi a szerző magánvéleménye. Az sem gond, ha valaki a véleményét írja le, de az derüljön ki. Kétséges, hogy valaki a konyhai spórolástól a mikulásvirágig vagy a történelmi várromoktól a frigiditásig minden témakör szakértője lenne, melyekről utóbbi időben cikke jelent meg.