Fétis marketing

Amiket bejegyzéseimben írok, nem szentírás, hanem egyszerűen a rendelkezésemre álló információ, saját gondolat, vagy máshol - mások által megfogalmazott közlés idézése, így a tévedés jogát fenntartom. Könnyen lehet, másoknak más a véleménye adott kérdésben, különösen fenntartom ezt az alábbi gondolatmenettel kapcsolatban:  

Lehet, vannak olyanok is, akik tőlem tájékozottabbak egyes kérdésekben. Ha ők írtak volna hasonló tartalmú és szemléletű oldalakat a tornadressz vagy lycra fétisről, én nem tenném. Ezzel ellentétben, eddig többnyire azt tapasztaltam, a fétis közösségek internetes fórumai inkább szándékoznak a csoport tagjait megszólítani tartalmukkal (esetenként adok-veszek piaccá alakulva), mint a csoporton kívül állókkal valamilyen kapcsolatot fenntartani. Önmagában nem is gond ez, de azt eredményezheti, az oda tévedő „külsős” végleg kívülállónak érzi magát, mert nincs megszólítva semmilyen formában. Pedig valamiért odatévedt. Végül tovább erősödik idegenkedése, mert a csoportot be- és elzárkózó közösségnek láthatja, akiknek – számára – enyhén szólva furcsa szokásaik vannak, de ezt nem magyarázza el neki, mint érdeklődőnek senki, csak az arcába tolja a tényeket. Kérdezni aztán nem is mer, tapasztal és minősít.
 

Sőt, abban sem vagyok biztos, hogy a csoport tagjait megszólítja a tartalom, vagyis hogy a tagok megszólítják-e egymást. Akarják egymást megszólítani? Vagy csak meg akarják mutatni magukat a világnak, és ezzel kész, mert már az is nagy előrelépés, ha névtelenül, vagy akár saját fényképpel egyszer leírtam: igen, én ez vagyok, aki vagyok? 

Elgondolkodtam már azon is, miért van az, amikor egy fórumon, vagy a témával kapcsolatos cikkhez fűzött kommentben nem egy esetben olyan bejegyzés születik, amiben arról ír a hozzászóló, milyen jó hogy rátalált erre, és örül, hogy nincs egyedül, majd itt vége. Olyan, mintha kedvesen beköszönnék valahová, de az ajtón már nem lépek be, hanem hátat fordítok.

Azt nem hiszem, hogy nem akar kommunikálni másokkal, mert akkor egyszer sem írt volna oda. Talán saját magát sem fogadja el fétisével? Vagy, mert nem ismeri, ezért úgy gondolja, „még rosszabb lesz”? Talán nem kedvére való, amilyen irányba az adott megjelenési felület halad? Vagy talán úgy van vele, mint én eddig voltam, szívesen olvasok (olvasnék) a témáról, tartalmas, értelmes színvonalú írásokat, de a saját gondolatomat nem akarom (vagy nem merem) hozzáadni? Esetleg tisztában van fétisével, mégsem érzi magát oda tartozónak?

Tudom, esetenként túlzó, és sarkított lehet, amit itt írok, de talán egy picit provokálni is akarok - pozitív értelemben. Nem kellene egy kis marketing a fétisben? Hogy "el lehessen adni" valamilyen szinten a közvéleménynek, de nem utolsó sorban magunknak?