Lebukás - a vég vagy megváltás?

Saját fétisét általában mindenki egyedül ismeri fel, amikor még azt sem tudja miről is van szó. Ez nem egy olyan dolog, amiről megkérdezzük aput vagy anyut, sőt a legjobb baráttal/barátnővel sem beszéljük meg. Nem beszéljük meg, mert olyan valamit érzünk, amit másoktól nem látunk, nem hallunk. Azt is hihetjük, rossz, amíg magunk is el nem fogadjuk. Aztán élünk vele - egyedül. A tizenéves fiú még szülei, testvérei elől bujkál, mikor titokban tornadresszt vesz föl, később ugyanezt teszi barátnője, felesége elől elbújva. De mi van akkor, ha nem lehet azt a tornadresszt olyan gyorsan levenni, vagy valamit fölkapni rá, amikor valaki váratlanul nyit rád? Mi van akkor, ha megtalálja más a szekrényben a tornadresszt, ami egyértelműen „nem illik a képbe”?  

Biztos vagyok benne, mindannyiunk arra vágyik, ne kelljen titkolóznia – és ez nem egyenlő a világgá kürtöléssel, csak annak, és csak annyira lehessen róla beszélni, mint például arról, mi a kedvenc szexuális pózod. De annak a valakinek félelem nélkül elmerjem mondani. Tudom, most sokan azt kérdezik, akkor miért kell itt erről nyilvánosan regényeket írni. Sok oka van, miért kell róla írni, de leginkább azért, mert egyszer eljön a lebukás, és akkor a párunk, családtagunk, aki sosem hallott ilyesmiről – jobb esetben – utána fog nézni, mi is ez az egész. Abban a helyzetben nem nagy az esélye, hogy mi magunk ezt értelmesen el tudjuk magyarázni a másiknak, tehát az interneten fog utánanézni. Abban is biztos vagyok, akik titkolják, nem azért teszik, mert nem bíznak párjukban, egyszerűen nem akarják elveszíteni mindazt, ami fétisüktől is fontosabb számukra.

Vannak, akik elébe mennek a lebukásnak, vannak, akik bíznak benne, hogy nem történik meg, vannak, akik el sem tudják képzelni, mi történne akkor, és vannak, akik túl vannak rajta.

Valószínűnek tartom, vannak rosszul végződött lebukások is, de ezekről talán egyik fél sem szívesen beszél, bár nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni. Vannak azonban jól végződő lebukások is. A szexualitas.hu oldalon megjelent Cicik, virgácsok,topánkák – Fétisizmus (2. rész) című cikk kommentjei között több is ide illik, ezek közül kettőt idézek.  

„Az én történetem 12 évesen kezdődött. Egy nap nem volt otthon senki és valamit kerestem a szekrényekben, ekkor került a kezem közé a nővérem tornadressze. Akkoriban sokszor nézegettem a lányokon feszülő tornaruhát tesi órán és nagyon tetszett. Jött egy gondolat, hogy fel kéne vennem. A következő pillanatban már a tükör előtt pózoltam a vágyaim dresszében. Fantasztikus érzés töltött el, ahogy a testemen végigsimul. Még egy darabig magamon hagytam majd visszatettem a helyére. Innentől kezdve váltam teljesen rabjává, amikor csak lehetett, rajtam volt. Egyszer pont dresszben mászkáltam az üres lakásban mikor hazajött a nővérem. Levenni már nem volt idő, totális lebukás volt. Meglátott és megkérdezte, hogy mi van rajtam, én meg sem tudtam szólalni csak hebegtem-habogtam egy értelmes szó sem jött ki a torkomon. Látta, hogy zavarba vagyok és leült mellém. Ha akarod, nem mondom el senkinek, mondta és azt kérdezte, hogy ennyire tetszik a tornadressz. Csak annyit tudtam kinyögni, hogy igen. A szekrényéhez ment és keresgélni kezdett a ruhái között majd letett az asztalra két piros és egy fekete tornaruhát. Próbáld fel, szerintem ezek még jók rád, nekem már nem kellenek, a tiéd lehet. Megbeszéltük, hogy ha ki kell mosni, csak szóljak neki és majd kimossa, neki nem feltűnő. Anyámék semmiről sem tudtak.
A nővérem később elköltözött és így hanyagolni voltam kénytelen a fétisemet egészen 25éves koromig. Barátnőm szanált a cuccaim között és megtalálta a tornaruhákat. Nagyon furcsán nézett rám és megkérdezte, hogy mi ez. Azt mondtam, hogy a nővéremé volt és tévedésből került hozzám. Látszott rajta, hogy nem hiszi el, de nem szólt semmit. Pár nap múlva behívott a szobába. Háta mögött volt a keze és valamit szorongatott benne, de csak annyit mondott, hogy vetkőzzek le teljesen. Csak néztem és nem értettem mi van vele. Meztelenül álltam előtte, amikor elővette a háta mögül a megtalált egyik tornadresszt. Nagyon meglepődtem és annyit mondott: ezt most felvesszük szépen. Ahogy kimondta abban a pillanatba égnek állt a férfiasságom. Meglátta és azt mondta: tudtam, hogy nem véletlenül volt a szekrényedben. A kis bestia kiugrasztotta a nyulat a bokorból. Beszélgettünk erről a dologról még egy darabig és elmondta,hogy Ő nem nagyon szerette a suliba és ne kívánjak tőle olyasmit,hogy ilyenbe járkáljon, de ha nekem ennyire tetszik, akkor nem bánja,sőt ha gondolom, vesz nekem valami modernebb darabot.”

 

„41 éves nő vagyok és véletlenül vettem észre ezt a topikot!

Én is szívesen hordok ilyen jellegű ruházatot rendszerességgel, de ez a nők számára "kiváltság, szerencse és jog". Bizony a barátom is hord ilyen "cuccost" és kb. 4 éve jöttem rá a hajlamára!

8 éve barátom és 4 évig teljesen elhallgatta, hogy szereti a női dresszeket, a latex anyagokat, a nejlonharisnyát, a szexis és szoros női fehérneműt. Először megbotránkoztam a gondolaton is, hogy vajon miféle az én partnerem. Majdnem szakítás lett belőle, persze a barátom nem tudta, hogy rájöttem a dolgaira, és én is félreértettem. Ez úgy derült ki, hogy a lakásában takarítottam és a szekrényében megtaláltam a női dolgokat! Főleg Latex holmit és dresszeket, úgy 20-30 darabot. Tehát véletlenül ennyi ruhadarab nem kerülhetett oda akárhogyan. Ráadásul a tekintélyes áru ruhadarabokról beszélek, mert tudom, hogy egy catsuit többezres árban beszerezhető, s egy sima fényes tornadresszt sem lehet megúszni 2-5 ezer alatt!
Mikor hazajött számon kértem a dresszekről, (először azt hittem hogy másik nő van a dologban aki fétisiszta) és akkor kénytelen volt bevallani a tettét! Egyszóval nehezen viselte a dolgokat, és nekem is lelkifurdalásom lett a dolgokkal kapcsolatosan. Miután bevallotta, hogy számára fontosak ezek a ruhadarabok, mert érzéseket vált ki belőle, elhatároztam hogy nem szakítok vele, hanem meglepem! Egy hétre rá meghívtam a lakásomba (mert külön éltünk) egy kellemes vacsorára, hogy beszéljük át a dolgokat! Eljött, és én persze egy igazi puccos feszes dresszben alsódresszel, melltartós felsődresszel kombinálva színvariációkkal és forma meg egyéb bikini vonal tervezte alaki formával vártam otthonomba. Alig állt meg a lábán, mikor az ajtót így nyitottam ki neki! Vacsora közben megbeszéltük, a dolgot és meglepetésére neki is adtam egy dresszt hogy vegye fel, és úgy szeretkezzünk! Mondanom sem kell, hogy a partnerem olyat tett velem amit életemben nem tudok elfelejteni. 41 éves nő létemre át tudtam élni, hogy mi is az orgazmus, melyet előtte soha nem éreztem! Sajnos ennek így kellett kiderülnie. Azóta nemhogy ragaszkodom a dresszes közösülésekhez, hanem kifejezetten kérem a partneremtől, aki azóta a férjem és egy 3 éves kislány boldog apukája is egyben. A férjem bevallotta, hogy gyermekkora óta alakult ki nála a dresszes függőség, és anélkül nem tud szexuálisan teljesíteni! Azóta élek boldog házasságban, mióta erre a dologra fény derült, és nem hátat fordítottam a dolognak, hanem ösztönöztem a férjemet, hogy nem kell tovább szégyenkeznie. Kiegyensúlyozottá, anyagilag stabillá és érzelmileg kötődötté vált a férjem, és úgy szeret, mint eddig soha senki mást! Sajnos a nőtársaim ezeken legfeljebb megbotránkoznak, de ha azt vesszük, hogy egy nőt sem lehetne elképzelni férfi alsógatyában, akkor szerintem nem mondtam újat!” 

Jó lenne, ha férje/párja/barátja ez irányú titkolt szokását döbbenten megtudó nők ilyen véleménnyel is találkoznának, mielőtt ítélkeznek. Legalább ennyi járjon, még a bíróságon is meghallgattatik mindkét fél. És akkor a lebukás nem csak „ a vég” lehet, hanem valami új, valami jobb kezdete is.