Tanuljunk nyelveket!

Ezúttal olyan témáról írok, aminek látszólag semmi köze a bloghoz. Nyugalom, nem váltok profilt, és nem is tévedésből került ide az alábbi írás.

Ha manapság nyelvtanulásra adjuk fejünket (és mellé időnket, pénzünket), akkor elgondolkodunk, melyik nyelvet válasszuk. Nyilván rengeteg szempont jöhet szóba a választásnál. Amint itt olvashatjuk, "a nyelv olyan, mint a halásznadrág, hol divatos, hol pedig egyáltalán nem". De nem volt ez mindig ilyen természetes. Ki ne tudna róla, hogy hazánkban több évtizeden át kötelező volt orosz nyelvet tanulnia minden fiatalnak? Sokan saját bőrükön tapasztalták, míg mások már csak szüleiktől hallottak róla. Igen, közben felnőtt egy korosztály, aki elképzelni sem tudja, milyen lenne az, ha az iskolákban csak egy nyelvet lehetne tanulni, azt viszont kötelező volna, nincs mese. A kötelező nyelvoktatás eme formájának hatékonyságát - pontosabban annak teljes hiányát - jól szemlélteti az a tény, hogy az 1949-től kötelező oktatás következtében ma minden 70 év alatti magyar embernek beszélnie kellene legalább egy idegen nyelvet, az oroszt, de az is ismert mindenki előtt, ezzel szemben mi a valóság nyelvtudásunkat illetően. Hasonlóan jelzi az orosz nyelv iránt kialakult közutálatot az is, hogy a kötelező oktatás megszűnését követően 1990-ben mindössze 257 ember tanult nálunk önként oroszul. Biztos vagyok abban is, hogy ez utóbbi szám ugyanúgy nem ésszerű, mint az előtte megszokott egységes kötelezés sem.

Az 1990-es adatokra nyilván sok minden hatással volt, így az is, hogy már mindent utáltunk, ami az előző évtizedekhez kapcsolódott, és az is, hogy vonzóvá váltak más nyelvek, amik addig ha nem is tiltottak, de lényegében elérhetetlenek voltak - első, iskolában tanulható idegen nyelvként mindenképpen. Ha az orosz nyelv valós népszerűségére lennénk kíváncsiak, én semmiképpen nem az 1990-es éveket venném alapul. Az igazsághoz talán most vagyunk legközelebb. Most, amikor az orosz nyelvtanulást mindenféle kötelezés és előítélet nélkül választja az a korosztály, akinek ez már így természetes.

Ha valami igazán távol áll blogomtól, az a politika. Nem is fogom ide beengedni semmilyen formában, ezért nem fejtegetem bővebben a témát. Viszont bármennyire is súrolja a kötelező orosz nyelvoktatás elemezgetése a politika határait, úgy gondolom nagyon jól szemlélteti azt az emberi jellemzőt, amiről már sokszor szót ejtettem: ami kötelező az utáljuk. Aztán amikor már nem kötelező, akkor még jobban utáljuk, mert már azt is szabad. Igazán objektív megközelítésre csak az képes, akinek sem a kötelezésben, sem a szabaddá válásban nem volt része, és nem a "miért ne" hanem a "miért" kérdésre keresi a válaszokat.